Normális? NEM

Ééés, igen. Megint belefutottam a "modern" élelmiszeripar egyik csodás termékébe. Elkövettem ugyanis egy hibát, hogy vásárláskor a pénztártól futottam vissza egy termékért. Ez nem más volt, mint egy egyszerű csipkebogyó tea (tudom, normális ember magának szedi, én nem vagyok az). Eddig a P betűset ittuk, de gondoltam mindenki dicséri az S betűs kis zacsisat, hát kipróbáljuk azt, árban mindegy. Na, meg a vörös áfonyáson megakadt a szemem. Válogatni nem volt idő, olvasgatni meg minek? Hát ezt nagyon rosszul gondoltam, mert itthon forgattam csak át a zacsit és meglepődve tapasztaltam, hogy van valami benne aminek nem kéne egy csipkebogyó teában lenni. Vagyis kettőnek. Az egyik az aroma (nem részletezte, hogy milyen, ) ebből több van benne, mint az áfonyából, a másik a maltodextrin. Azt sem tudtam erről, hogy mi, de minek a teába?

A tea íze sem normális, túl édes, egy csipkebogyóhoz, így maradunk a már bevált teáknál vagy még jobb lenne megbízható helyről szedni. Eddig is úgy jártunk a boltba, mintha könyvtárba járnánk, csak a környezet erősen más és nem kedvtelésből olvastunk.

De az, hogy már olyan termékeket is olvasgatni kell amiket eddig nem, az meredek. Már így is csak néhány dologért megyünk boltba. Nem a 100%-os bio termékeket hajkurászom, hanem a megbízhatót, azt amibe nem tesznek mást, mint amit kell, (kedvencem a színezékes kolbász).

Hülye egy világban élünk, hogy azt, ami régen normális volt, azt ma extra árért adják, és bio-nak nevezik holott az a normális, hogy nem mérgezzük, hülyítjük egymást a haszonért hatalomért, és minden egyéb mást hívhatnának mondjuk hulladéknak.

Négy fal között, gép mellett

Végre nem recepttel jövök. :)

Tegnap, abban a csodálatos napsütéses időben, tettem egy sétát a kertben. Jó volt látni, hogy bújnak kifelé a hagymák, hogy még mindig szedhető a mángold, az orgona rügyei pattanásig vannak feszülve, ahogy a többi kora tavaszi bokor rügyei is. A kikeleti bangita éppen virágzik és már a tulipánok, nárciszok, jácintok is bújnak kifelé. Egyből elkapott a kert utáni vágy. Már megterveztem hová mi kerül, csak arra várok, hogy ne ragadjon két kiló sár a cipőm talpára. De előtte még idebent van dolgom. Nem tudom hány fiú babás még, de nálunk a kicsi irtóra ragaszkodik egy világoskék ruhás, elszíneződött babához. Nem játszik vele, csak kell az ágyba alvótársnak. Szegénynek már nincs ujja, (éjszakai veszteség), és a lába is kijár, ezért úgy döntöttem kap egy másik alvótársat. Lányom kapott a szülinapjára egy babát tőlem, már egy éve készítgettem neki, és amióta befejeztem azóta elválaszthatatlan alvótársak. Ha neki bejött, a kicsinek is bejön, csak fiúsítani kell, most ez a projekt. Jó érzés újra kezdeni valamit a fölös kézimunkás energiáimmal, ha már nincs Fonó. Valahogy bennem van az alkotási vágy, és ki kell adnom magamból. Karácsonyra például egy táskát varrtam a kis hölgynek, ami úgy megtetszett húgomnak, hogy ő is kért egyet, csak nagyobb méretben. Lehet rá kéne álljak kis szériás sorozatgyártásra? :)

Jó érzés volt újra varrni is, ugyanis a gyerekek jelmezét is megcsináltam, mindegyiküknek azt amik szerettek volna lenni. Hatalmas előny, ha az ember tudja kezelni a varrógépet. Lányom folyamatosan kéri, hogy tanítsam meg varrni, de a lába még alig éri el a pedált, így ez várat magára. Mindenképpen meg fogom neki mutatni azokat a dolgokat amik ma már nem trendik, de sosem árt, ha egy lány tudja.

Aztán szeretnék magamnak is varrni egy táskát tavaszra, meg egy kerti köténykét. Tervek vannak, csak idővel állok csehül, hiába keltenek a gyerekek egyre korábban, ahogy a nap kel. Mi lesz itt nyáron? :)

Házi májkrém

Már egy ideje nem voltunk boltban, nincs rá szükségünk, mert a napi kenyeret és a rá valót otthoni alapanyagokból oldjuk meg (erről majd később). Éppen ezért amikor boltba megyünk akkor sem nagyon látogatjuk a felvágottas pult környékét, bár néha hiányzik egy kis felvágott féleség. Legújabb projektem, ezek helyettesítése házival. A legelső próbálkozásom tökéletesre sikerült. Soha többé bolti májast!!!

Házi májkrém alaprecept

Hozzávalók:

30dkg csirkemáj

1,5ek zsír (kacsa, liba, nekem most disznó volt itthon, természetesen nem a bolti adalékanyagos)

1 közepes fej hagyma

1 nagy gerezd fokhagyma

só, bors

kakukkfű, majoránna

Tetejére:

1,5 ek zsír

1 gerezd fokhagyma

A hagymát apróra vágom és a zsiradékon megdinsztelem, majd hozzáadom a megtisztított, darabolt csirkemájat. A májat összeforgatom a hagymával, majd addig főzöm amíg enyhén megnyomva már nem ereszt véres lét.

Ekkor hozzáadom a sót, borsot, fűszereket (ezekből csak egy-egy csipettel). Rúdmixerrel pépesítem. Átteszem egy zárható tálba és a tetejét leöntöm 1,5ek felolvasztott zsírral, melybe belenyomok egy gerezd fokhagymát (erre azért van szükség, hogy a májkrém ne színeződjön el ott ahol oxigénnel érintkezik) .

A recept tetszés szerint dúsítható szalonnával, gombával, egyéb fűszerekkel, nálam most ezek a projektek jönnek, meg kipróbálom másfajta májból is.

Perecek minden mennyiségben

Kétféle perecet imádunk. A ropogósat és a puhát. Végre megtaláltam mindkettőben a tökéletes receptet. Először álljon itt a ropogós, ezt szilveszterkor elmaradhatatlan és gyorsan készen van, én egy picit módosítottam az eredeti recepten, nekünk így vált be. Könnyen nyújtható még másnap is ropogós perec készül belőle.

Ropogós sós perec: 

Hozzávalók:

500gr liszt

1/2 ek. só

1/2 ek. cukor

7dkg zsír

13dkg vaj

0,75dl tej

187gr tejföl

1dkg élesztő

A hozzávalókat összegyúrom, majd kb.40cm hosszú rudat formázok belőle. Ebből a rúdból 1-1,5cm széles szeleteket vágok és megsodrom jó vékonyra (általában még ezt is kettészedem) és perecet formázok belőle. 200°C fokon sütöm 15-20percig, amikor majdnem kész akkor a sós masszát rácsorgatom és 2-3 percre visszateszem a sütőbe.

Ez a másik perec számomra kellemes emlékeket idéz. Amikor gyermekkoromban, anyukámmal elmentünk a közértbe ott, a pult tetején, állt egy nagy halom perec rúdra fűzve. Na annak pont ilyen íze volt, mint ennek puha, enyhén édeskés jó sós réteggel. Másnaposan még nem próbáltuk, mert először csináltam, és mindenki nagyon imádta, értsd mind elfogyott. :)

Puha sós perec:

Hozzávalók:

500gr liszt

1/2 ek. só

2,5 ek cukor

0,75dl olaj

2,5dl tej

2,5dkg élesztő

A hozzávalókat összegyúrtam és kb. 1 órán át kelesztettem. Utána kb.40cm hosszú rudat formáztam belőle és 16darabra vágta. Ezeket a darabokat jó hosszúra sodortam és perecet formáztam belőle.180°C fokon sütöttem 15-20percig, majd a végén rácsorgattam a sós masszát és visszatettem még 5 percre.

Sós massza:

3púpos evőkanál liszt

2csapott evőkanál só

annyi víz, hogy palacsintasűrűségű masszát kapjunk

Itt a recept, hol a recept

Na, megtörtént az, ami már várható volt.  Van egy hülye szokáson mégpedig, hogy szeretek új recepteket kipróbálni. Nem, ezzel még nem is lenne baj, de ezeket az új recepteket a neten találom és a gépet nem tudom a hónom alá csapni, így kénytelen vagyok leírni. A hozzávalókat gyorsan leírom egy cetlire, esetleg boríték hátuljára (mikor mi kerül a kezembe), ezen módosítom a mennyiségeket, hozzávalókat, és bizony ezek elkeverednek vagy később már nem tudom a hozzávalók alapján, hogy mit is csináltam anno vagy azt, hogy honnan csináltam.

Történt, hogy pár hete, hónapja sütöttem egy nagyon fincsi sült szalonnás stanglit, de hát khmm, elvesztettem a papírkám vagy elvitte a gyerek rajzolni, mert ilyenre is volt már példa.

Még szerencse, hogy anyukámmal mindig megosztom a jól sikerült alkotásaim, így tegnap kénytelen voltam felhívni, hogy diktálja már le a receptem. Persze ő jókat mosolygott és mondta, hogy ő megmondta!

Nos, igen megmondta, hogy írjam le a receptjeimet normálisan, de mindig elfelejtem, aztán azt is elfelejtem mit csináltam. Így nincs mese szép apránként elárasztom a blogom a receptjeimmel. Nem, nem lesz ebből gasztroblog, nagyon messze állok én attól, de itt biztos megtalálom majd amit keresek és akit érdekel szintén megtalálhatja.

Na, akkor meg is osztom veletek a szalonnás stanglim receptjét:

Hozzávalók:

500gr liszt

3dl tej

10dkg vaj

3dkg élesztő

1evőkanál cukor

1 kávéskanál só

1 gerezd fokhagyma (darabolva vagy szétnyomva)

Töltelék:

1teáskanál só

1kávéskanál pirospaprika

2-3csipet bors

5dkg sajt

5dkg vaj

sült, húsos szalonna

A hozzávalókat összegyúrom és fél óráig kelni hagyom, amíg pihen a tészta addig előkészítem a tölteléket. A szalonnát apró kockákra vágom és kisütöm, a sajtot lereszelem és a sót, paprikát, borsot összekeverem.

A tésztát 3-4mm vastagra kinyújtom (inkább szélesebbre, mint magasabbra) és képzeletben vízszintesen kettéosztom. Az egyik felét megkenem az olvasztott vajjal, majd megszórom a fűszerekkel, elosztom rajta a reszelt sajtot és a sült szalonnát, majd ráhajtom a másik felét. 2cm széles csíkokat vágok és a két végénél megfogva ellentétes irányba csavarom őket addig amíg hengeres alakot nem ölt. Tepsire teszem őket és 30 percig pihentetem, majd 220°C fokon sütöm kb. 20-25 percig. Még másnap is nagyon puha, így tízóraira tökéletes választás, már ha marad. :)

Itt a tavasz?

Akárhonnan nézem itt a tavasz, legalábbis az időjárás úgy csinál mintha. Süt a nap, meleg van és a nárciszok is bújnak kifelé. csak egy a gond, hogy a kutya tapossa visszafelé. Értem én, hogy szerinte valami nincs rendben az időjárással, de ezzel a megoldással nem fogja tudni sokáig magán tartani a fáradtsággal megnövesztett bundáját, mert megtépem. 

Hogy ő is szőrös maradjon, a fejem hajszálak borítsák, és virágok is legyenek, majd amikor valóban tavasz lesz, hát cselekedni kellett. A paradicsomkarónak nevelgetett, félretett olasznádakat megvágtuk és kerítést fontunk a virágágyak köré. Mondanom sem kell, hogy kert most úgy néz ki, mintha az ősember kertépítésbe fogott volna. Vagy inkább állattartásba, mert a fehér kutya úgy néz ki a karámszerű kerítés előtt, mint a bolyhos birka. Bár cseppet sem az, mert tudja, hogy ha a kerítést lebontja, akkor szabad az út. Látom magam előtt, hogy minden este és délelőtt, beszabadulva, két lábon örömtáncot lejt a virágoskertemben és kikaparná még a mélyen bújó tulipánokat is, hogy neki nagyobb helye legyen. Mi ketten nem igazán értünk egyet abban, hogy a kert mire való. Így most van egy kis napi harc köztünk.

Szegényke ezt úgy a szívére vette, hogy világgá is ment. Vagyis úgy tett. Egyik délután szomszédunk jelezte, hogy a kapunkban bebocsátásért esedezik egy fehér ördög. Mikor kaput nyitottunk neki úgy futott befelé, mintha üldözték volna. Dehogy akart ő világgá menni, csak kislisszant a sötétben, amikor mi bejöttünk. Azóta is rendre bontja a karókat, mi meg tesszük vissza.

Most már nagyon várom a tavaszt, hogy a növénykéim túléljék a telet, mert akkor a kutya is.

Csupa csokis brownie

Tegnap ránk jött a sütizhetnék. Tudom, nem vagyunk normálisak, mert ki kívánja így karácsony után a sütiket?

Hát mi sem kívántuk, így azok a mélyhűtőben landoltak, jó lesz pár hét múlva, amikor nosztalgiázni támad kedvünk. Valami gyors, egyszerű sütit kívántunk, így esett a választás a brownie-ra. Lányom már profi benne, így össze is dobtuk cirka 45 perc alatt. Az eredeti recept kissé édes volt, így módosítottunk a mennyiségeken.

Hozzávalók:

• 20dkg vaj
• 20dkg étcsokoládé
• 3 tojás
• 1ek. mandula likőr
• 200gr cukor
• 120gr liszt
• 1kk. só

A vajat és a csokit összeolvasztottuk, kihűtöttük. A tojásokat a cukorral, likőrrel jól kikevertük és a csokihoz adagoltuk, majd jó alaposan elkevertük benne a lisztet.

Sütőpapírral bélelt formába öntöttük és 180C fokon 30-35 percig sütöttük.

Kicsit langyosan a legfinomabb.

Káosz

Na, nem az év végi pörgés, mert az normális ilyenkor. Karácsonyi sütik kipipálva. Karácsonyi menü időre elkészült, fa is állva maradt, a jól bevált talpnak köszönhetően. Minden faszán klappolt, vendégek jöttek-mentek. Ám, férjnek gép elvonási tünetei lettek, az ünnepek végére, így nekiesett az én számítógépemnek, hogy felturbózza egy kicsit. Nos, ez olyan jól sikerült, hogy bekrepált. Mindt utólag kiderült, nem tehetett róla, de én akkor ki tudtam volna nyírni. Ám külsőleg a legnagyobb nyugalommal sétáltam és sandán rá-ránéztem a pörgő számokra a mentésre használt gép képernyőjén. Magamban adtam neki pár napot, hátha helyre tudja állítani, valahol bíztam a lehetetlenben, és benne. Nos, az adatok töredékét kinyerte, és amit visszakaptam azt fájltípus szerint ömlesztve, mentő progi által sorszámozva hevert mappákban. Tudjátok ez olyan, mintha valaki segíteni szeretne neked költözködni, de véletlen a szállító kocsival bedönget a házadba és hirtelen minden egymás hegyén hátán hever, te meg bogarászd ki mi volt a konyhás, garázsos dobozokban, amiket te nagy gonddal felcímkéztél.
Szóval jól esett a nagy vendéglátás után azt a 250.000 jpg-t, az 5.000 png-t, néhány pdf-et és egy maroknyi word-öt, excell-t bogarászni. A képekkel még nem is volt baj, mert azoknak volt előnézeti képe. A doksiknak férj esett neki, mert a helyreállt gép nem tudta olvasni őket, de rám maradt 750 videó. Na, az genya munka, hiába volt köztük jó néhány családi videó. Azt a rakat filmet kibogarászni, hogy melyiknek mi a címe, a feliratosok szinte mindegyike a kukában landolt, hiszen a feliratok eltűntek és 5 perc volt mire előjöttek a címek, így egyszerűbb volt törölni, ha eddig nem néztük meg akkor nem is hiányzik. Azok maradtak meg amelyek ígéretesnek tűntek, amikor két három helyen beletekertem. A sötét hátterűek alapból kuka, elég borús volt a kedvem, a gyilkolászósok szintén törölve lettek, amúgy is gyilkos volt a hangulat. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy mesékből topon vagyok, elég volt egy helyen belenézni már tudtam is a címét. Nem véletlen mondtam Húgomnak egy 2007-es filmre, hogy új film nézze meg, ő meg nézett rám nagy szemekkel, hogy az még gyerekkorában ment a mozikban. Pff, azóta valahogy megállt az idő, ráadásul most még abból is kiesett 18 hónap. Anyás nagyon öregszem, vagy csak törlődött a memóriám, illetve a gépemé?
Az elmúlt négy napom szintén eltűnt. Kiderült, hogy szinte minden munkám odaveszett, a lényegtelenek meg megmaradtak. Mintha nem is léteztem volna az elmúlt másfél évben. Hogy miért másfél? Mert akkor készült az utolsó mentés a gépemről. Tudom hülye vagyok, de a franc gondolta volna, hogy a rendszeres gép ellenőrzés ellenére egyik pillanatról a másikra elszállhat minden. Legjobban az az elvesztegetett idő bosszant amit az elmúlt másfél évben ezek megalkotásával töltöttem, na meg amit a mentett doksik bogarászásával csesztem el. Se munka, se levelezés. Ami a legszemetebb, hogy az idei karácsonyi fotók egy része is hiányzott, és naná, hogy az amin mi is rajta voltunk, biztos pikkelt ránk a gépem. De ezt szerencsére férj elő tudta ásni az üres SD kártyáról, így azok meglettek. Mondtam már, hogy varázsló? Vagy csak nagyon igyekezett, mert munkált benne egy kis bűntudat? Hát ajánlom is neki, mert mondtam, hogy rá se nézzen a gépemre egy darabig. Vagy legalábbis addig amíg ki nem mentek minden fontos anyagot felhőbe. Nem nem én szállok el, hanem kihasználom ami eddig is az orrom előtt hevert. Amit meg nem kell a NagyTesónak látni az megy egy külön vinyóra, duplán.

Ja, és a lényeget nem is mondtam. Húúúúú, na figyu. Amikor a kibogarászás befejeződött és újra felállítottam egy mapparendszert, akkor férj elkezdte a gépen szoftveresen is helyreállítani, mikor sziszeg, morog, hogy füstöl a gép. Hát a rohadék vas, nagyon nem akarta, hogy én most írjak rajta. A nagy füstben, kikapcsolás, gép oldalának gyors lekapása és az olvadt kábel levágása. Naná, hogy sérült a vinyó amin a mentés volt, ebbe ment a kábel, de csak minimálisan, így egy kis repair után elindult a gépem, és végre megkaptam az ünnepi e-maileket. Hát boldog új évet mindenkinek! De nem ilyet!

Birkanyáj az éjszakában

Nem jöttem egy ideje, mert kivártam mi lesz a vége, de nincs még vége. Hogy mik a fejlemények? Hát semmi jóval nem szolgálhatok, sőt...

A vezetőség úgy döntött, hogy minket nem helyez át. Lehet túl hangosak voltunk? Hát pedig nem csaptunk nagy bulit, de most úgy gondolhatják bünti van, nincs buli. Kihagytak a jóból a szépből, de mi akartuk, magunkra vessünk. Amúgy vicc, mert marhára nem értették, miért tiltakoztunk az erőszakos áthelyezésen. Vagyis ez az ő szemszögükből egy lehetőség volt, hülyén megfogalmazva. Az épület ünnepélyes megnyitója kicsit borús hangulatban telt, bár nem azért, mert az a sok kis sárga napocska messziről egy kitoloncolás jelenetét idézte, hanem azért, mert nem tűntek marhára feldobottnak, vidámnak egy ilyen csodás új épülettől a dolgozók részéről. Hozzáteszem, hogy én is savanyú képet vágtam volna, ha a munkahelyem kényszerít egy munka utáni programra és még egy mosolyt is ki akarnak belőlem csalni, ez itt nem a Cora és amúgy is, amikor azok kivonultak vitték a munkahelyi mosolyt.

Részünkről nem történt semmi, csak megnyomtuk az entert egy előkészített e-mailen. Majd mesélek róla, ha kapunk visszajelzést, de állítólag az iktatást végző titkárnő beteg, így megállt az élet a hivatalban.

Más izgalmas dolog nem történt, csak rájöttem, hogy egy birkanyáj közepén élek, kint az éjszakában. Bár ha jól láttam egy-két strucc is vegyült közéjük, ja és rókák cikáznak körülöttük, de ha jól sejtem veszettek, mert azok férkőznek az emberek közelébe. Szóval ez a birkanyáj kicsit eltévelyedett és kutyának képzeli magát egy-két tag, azt hiszem rájuk férne egy pszichiátriai kivizsgálás. Bár a struccoktól még megértem, hogy támadnak, de a birkák? Ki hallott már ilyet? Vannak nálam bizonyos dolgok, amik ki tudják verni a biztosítékot, és az egyiket nagyon veregetik. Bár egészen jól szórakozok rajtuk. Hihetetlen, hogy bizonyos iskolázottsági szint mennyire megnyilvánul egyesek viselkedésén. No, nem csak a helyesírásra gondolok, hanem a fogalmazásra, a csapongásra, a zavarodottságra és végül az alpári támadásra. Kerültél már olyan helyzetbe, hogy egy (vagy több) olyan emberrel próbáltál beszélgetni akik néhány ponttal alattad teljesítettek az IQ teszten? Amíg egyezik a véleményetek addig simulnak, dörgölőznek, ha nem egyezik akkor szarban vagy. Akkor ezek megkergülnek és dobálóznak, majd mikor sarokba szorulnak támadnak az én voltam itt hamarabb szöveggel. Tiszta La Fontaine, mikor a kecskék találkoznak a pallón. Megvan?  Hát mielőtt leesek, inkább kihátrálok és lerúgom a pallót, majd szemét módon még ki is röhögöm, ahogy a víz elviszi. Én maradok a saját dús füvű rétemen, csak ne takarná el a napot ez a sok birka.

Gyors ebéd Viledával

Végy egy csomag zsepit és két hagymát. A hagymát darabold fel, dinszteld olajon, addig bőgd ki magad. Csapj a homlokodra és vedd ki a mélyhűtőből a húslevest. Lehelgesd, dörzsölgesd, ha nem olvad tedd a mikróba. Ha már folyik öntsd a hagymára, amire korábban rátettél két evőkanál  lisztet. Ha csak részben engedett ki akkor se csüggedj, öntsd ki a levét, majd kicsúszik a többi. Ja, hogy  az a nagyobb rész? Sebaj akkor érezd magad a strandon, és képzeld el ahogy a medence partján üldögélsz és egy nagytestű férfi a vízbe ugrik, pont melletted. Hogy nagyon valósághűnek tűnik? Hát akkor hozd a Viledát, és moss fel! Amíg szárad a konyha, öltözz át. Egy kis röpke kávészünet után folytathatod az ebédet. Forrald fel a maradék levest, turmixold össze, majd takaríts fel újra. Ezután tégy hozzá egy kevés tejszínt, ízlés szerint borsozd és forrald újra. Ha szerencséd van és nem futott ki akkor gyorsan reszelj sajtot a tányérba, de vigyázz ne reszelj az ujjadból, ez egy húsmentes étel. Ha eddig megúsztad, ülj le gyorsan és edd meg, amíg bele nem ejted a kanalat.

Hogy mi ez a recept?

Hagyma krémleves. Ez volt nálunk ebédre, csak egy kicsit körülményesre sikerült. Ha nem sikerült kihámoznod leírom neked.

Hozzávalók:

2db nagy hagyma

2ek liszt

1,5l húsleves

1dl tejszín

bors

sajt

Az elkészítése röviden:

Darabold fel a hagymát, olajon dinszteld meg, keverd el a liszttel. Öntsd hozzá a húslevest és forrald össze. Botmixerrel tedd krémessé és a tejszínnel újra forrald fel. A végén egy kis borssal ízesítsd, reszelt sajttal, pirított kenyérrel tálald. Imádjuk és nagyon gyorsan kész van, ha jó napom van. :)

Síri csend és sötétség

Nem gondoltam, hogy ekkora hullámokat fog kavarni a véleményem, de ha így alakult, hát legyen.

Beszarás ami itt megy. Aki nem rakta volna össze a mozaikkockákat, annak elmesélem az előző rész tartalmát. Volt egy blog bejegyzésem. Közben megtudtam még, hogy minden óvodai csoportból kimarnak 5-5 gyereket és velük töltik fel az új csoportokat. Ezen végleg bepöccentem, ha eddig azt gondoltátok volna, hogy nem. Itt már úgy éreztem, hogy ez már nem csak arról szól, hogy minket arcul köptek, hanem, hogy semmibe veszik a közösséget, a törvényeket. Bennünk meg van egy hülye hibás gén, az igazságtalanságot nem tűrő gén. Mi már csak ilyen defektesek vagyunk, ezért is jövünk ki férjjel olyan jól. Na, itt már ő is lépett, most már nem csak én vagyok egyedül a szemét. Hurrá!

Most ketten vagyunk, küzdünk a rendszer ellen. Na, jó férj két rendszer ellen, de az informatikához csak ő ért. Most a falu egyik fele átkoz minket, és esténként a tábortűz mellett közös utálatra gyűlnek össze. A másik fele meg otthon csendben mormolja a szerencsehozó imákat. Tiszta izgi, mi? A jó és a rossz harca. Csak mindenkinek más a jó és a rossz. A vicc az egészben, hogy a többség csendben helyesel, de nem szólhat, mert egyikük a Manci néni unokájának, a szomszédjának a tanára ismeri azt az illetőt, aki érintett, a másiknál meg a lánya aerobic edzőjének, annak a pedikűrösének az ismerőse a rokona az illető.

Mindenki fél. Itt, a huszonegyedik a században az emberekkel bármit meg lehet tenni.

Leendő diktátorok hahóóóóóó, ide gyertek! Itt lehet gyakorolni. Ha már kicsiben megy, mehettek tovább, még pecsétes papírt is kaphattok. Az nagyon fontos ebben az országban. Mind a pecsét, mind a papír. De ne térjünk el a tárgytól.

Megvolt férj riportolása a vezetőség részéről, de azt hiszem nem nagyon értették meg egymást. Ez van, amikor a helyi szokások találkoznak a törvénytisztelő, „problémás”, szülőkkel. Meg szerették volna dorgálni őt, mint egy rossz kiskutyát, de visszafelé sült el a dolog. Nem szokás ez errefelé, hogy valaki ismeri a jogait és ki is áll értük. Volt is nagy sóhajtozás, jajveszékelés, kezeknek tördelése. Gyorsan megvitatták a dolgokat és cselekedtek. Feltették az irodában a napszemüveget és határozottan nyomkodták a töltőtollat ám hiába, nem sikerült kitörölni semmit a memóriából, ez nem a MIB, az két ajtóval odébb van. Így most megy a susmus, hogy miként léphetnének előre az időben mindent feledve, de van egy rossz hírem, hogy az időgépet sem találták még fel.

Szóval így állunk most. Várjuk a jövő hetet, hogy mi történik, aztán lépünk. Dehogy költözünk! Most kezd izgalmas lenni...