A veteményest is ajánlatos megtervezni

A szeles éjszaka után enyhe reggelre ébredtünk, ha nem lenne ez a viharos szél, kellemes tavaszias lenne az idő. Ilyenkor a hosszú tél után az ember fia, lánya az első enyhe, napsütéses napon új erőre kap. Most célszerű az idei veteményeskertet megtervezni, hiszen pár hét múlva már rá lehet menni a földekre, és vethetjük a retket, a zöldborsót, a sárgarépát, a petrezselymet, a spenótot és a salátát. Ez utóbbit hamarosan kezdhetjük előnevelni, hogy hamarabb jussunk friss salátához.

Célszerű a veteményesben átgondolni, hogy hol mennyi nap/árnyék éri a növényeinket. A legtöbb fényt a paprika, paradicsom, dinnye és uborka igénylik. Közepes fénymennyiségnél is jól fejlődnek a hüvelyesek, a hagymafélék és a káposztafélék. A legtöbb árnyékot a gyökérfélék és a levélzöldségek tűrik el, de ezek sem fejlődnek kielégítően állandóan árnyékos helyen.

A közel azonos vízmennyiséget kívánókat célszerű egy helyre ültetni (pláne, ha locsolóberendezés segítségével locsolunk). Sok vizet kíván a paprika, az uborka, a káposztafélék, a karósbab és a zeller. Közepes mennyiségű vizet kíván a sárgarépa, petrezselyem, retek, cékla, a paradicsom és a bokorbab. Néhány zöldségféle csak fejlődésének egyes szakaszaiban kíván több vizet egyébként a szárazabb, melegebb időjárást kedveli, ilyen a vöröshagyma, fokhagyma, a borsó és a dinnye.

Azt is át kell, gondoljuk, hogy egy-egy növény mennyi ideig foglalja a helyet. Korán felszedhető pl. a zöldhagyma, a hónapos retek , a zöldborsó és a korai saláta, de az évelő zöldségek hosszan foglalják a helyet pl. sóska, téli sarjadékhagyma.

A régi megfigyeléseken alapuló jó szomszéd-rossz szomszéd elvet sem árt tanulmányozni.

Aki nem akar a permetezéssel bíbelődni vagy kerüli a vegyszereket annak ajánlatos helyet hagyni egyes növényeknek melyek elriasztják, vagy a hasznos növényekről magukhoz vonzzák a kártevőket, mint pl. a sarkantyúka, mely szinte feketéllik, ha erős a levéltetű invázió. A kártevőriasztó növénytársításokról bővebben <<ITT>> olvashattok.

Nagyon fontos, hogy figyeljünk a vetésforgóra, azaz legalább két évig ne kerüljön vissza ugyanarra a területre az adott növény. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a betegségek és kártevők jobban elszaporodjanak és növényeink sem zsigerelik ki olyan mértékben a talajt.  Ezért is fontos minden évben összeállítani a veteményeskert tervét, mert így nyomon követhető, hogy melyik évben milyen növény volt az adott területen és ennek megfelelően pótolhatjuk a talaj szerves anyag tartalmát.

Az egyes növények vetési idejéről, gondozásukról a későbbiekben esik szó, kövessétek írásaimat.

Az idei évben kerül először megrendezésre Magbörze itt Ócsán, melyről bővebb információt olvashatsz.

Addig is magok, termények cseréjét, tapasztalataid, kérdéseid felteheted <<ITT>>.

Mai mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy naív lány, aki úgy gondolta 28 évesen itt az ideje, hogy legyen egy kisbabája, majd szülés után visszatér a munkahelyére, ahol minden jóval kecsegtették. Ám a sors ezt másként gondolta, és amikor terhes lett a gonosz munkaadója kitette a szűrét. Üldözte őt, keresztbe tett ahol lehetett, mert elárulva érezte magát. Tudta, hogy ebben a világban papírok nélkül nem boldogul és ő azt jó biztos helyre rejtette, nehogy más alkalmazhassa. De a lány sem hagyta magát felvette a harcot a gonosszal és a bírák megnyugtató ítélete után, pár napra rá, békében megszült. Ám hiába a gonosz munkaadónak a dorgálás felsőbb szintről, jussát soha nem kapta meg és a cég eltűnt a szürke ködben, hogy más néven újra előbukkanjon. Ezen senki sem csodálkozott, hiszen ez a mai Magyarország.

A mese tovább folytatódott, a naív lány azt hitte, majd a saját ötletéből fog megélni. Kitalálta, megcsinálta és remélte, hogy mire visszatérhet a dolgozók sorába, majd elterjed a híre és nem fog felkopni az álla. De rosszul gondolta, mert amíg nem volt teljes jogú dolgozó tagja a társadalomnak addig nem kürtölhette világgá, hogy miből fog megélni, mert a rendszer bérencei minden sarkon figyelnek, és ha valakiről valamit feltételeznek annak vége. Ma már mindenki gyanús, aki meg szeretne valamiből élni, és az az abszurd, hogy a megvádoltnak kell bizonyítania igazát és nem a vádlónak a vádat. Ez a mai Magyarország, és sokan még kérdezik miért akarnak elmenni ebből az országból? A naív lány meg nem megy, mert ide köti a családja, a szíve, a hite és hitelezői…

Keresem önmagam

Keresem önmagam, mert elvesztettem valahol pár éve. Pontosabban nem én vesztettem el, hanem a körülöttem levőknek tűntem el, amikor a hasam növekedésnek indult.

Mindenki csak a hasam nézte, a benne növekvő kis lényről érdeklődött, én már szinte láthatatlan voltam, no nem a hasamtól. Aztán amikor megszületett a lányom, már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy eltűntem, de nem csak az ismerősök számára, hanem az egész rendszer számára is. Nem voltam már teljes jogú tagja a társadalomnak, bebizonyosodott ez amikor hitelt akartunk felvenni, vagy amikor kitaláltam mivel fogok foglalkozni a GYED lejárta után. Aki gyeden van nem tehet semmit, nem kaphat hitelt, nem dolgozhat, nem tervezhet…

Az elmúlt másfél év az útkeresés jegyében telt és ahogy közeledik ennek az időszaknak a vége, egy kicsi félsz van bennem, de annál több várakozás. Feladtam valamit szülés előtt, ami már nem vár rám. A saját lábamra kell álljak, de egyik napról a másikra jönnie kéne a bevételnek, ami tudom lehetetlen. Könnyebb dolgom is lehetne, de az elmúlt másfél évben, amikor aktívabb közösségi életet kezdtem élni, sokat tapasztaltam, tanultam tőletek, ez segítségemre lesz. Mindenki, akivel találkoztam, akivel beszéltem, akivel közelebbi kapcsolatba kerültem, tanított valamire. Már nem azt az embert keresem aki pár éve boldogan nézte a két csíkot, hanem a mai önmagam, azt az embert aki három csodás gyermek anyukája, aki megtanult kertészkedni, aki otthont varázsolt az üres falakból és most készül visszatérni a "való világba".

Morgós év vége

Ismételten megállapítottam, hogy az emberek suttyók. Csináltam egy Fenyő nap, és egy Hópehelygyár elnevezésű alkalmat itt helyben a nagyközönségnek és hát igen, ez egy nagy falu. Az embereket nem érdekli az amivel dolgozni kell, csak ami gyorsan megvan, és ingyen. A Fenyő napon nem aratott sikert semmi kézzel alkotható, csak a gyorsan, ragasztópisztollyal, ágakból összeállítható asztali dísz. Amin berágtam, hogy a saját készítésű fenyőfa alakú, étkezésre szánt mézeskalácsaimat egyesek összeragasztózták, csillámozták és azzal díszítették az asztali díszüket. A Hópehelygyárban meg széthordták a ragasztót, mikor egy asztal direkte le volt terítve erre a célra és a gyengébbek kedvééért ki is volt írva, hogy ne vigyék el a ragasztókat az asztalról (üveges, ecsetes, csillámos ragasztókról van szó). Ez még a kisebbik gond volt, a nagyobbik az, hogy egyesek le sem szarták a többieket, hanem gyártották halomra a gyöngyös, hungarocelles pelyheket, és mindezek tetejébe valakinek még volt pofája az én egy kupacba kötözött mintapéldányaimat is ellopni, sőt a dekorációra szánt papír hópelyhekből is vittek haza. Végleg eldöntöttem, hogy nem akarok emberekkel foglalkozni, nem való ez nekem. Túl sok a hülye, idióta, önző alak. Amúgy is arra hajlok, hogy itthonról dolgozzak, mert három kisgyerek mellett nem is lehet dolgozni estig. Majd ha nagyobbak lesznek és egyedül közlekedhetnek, akkor van csak esély fix munkahelyre. Jövőre már elkezdhetünk iskolákban is gondolkozni, mert az itteni szóba sem jöhet. Színvonal a béka segge alatt és ami ennél is rosszabb a helyi érdekek, befolyások. Ha nem bírják a képed, és nincs beágyazottságod, a gyereked issza meg a levét. :( Nem véletlen, falu ez itt, de nagyon...