Itt a recept, hol a recept

Na, megtörtént az, ami már várható volt.  Van egy hülye szokáson mégpedig, hogy szeretek új recepteket kipróbálni. Nem, ezzel még nem is lenne baj, de ezeket az új recepteket a neten találom és a gépet nem tudom a hónom alá csapni, így kénytelen vagyok leírni. A hozzávalókat gyorsan leírom egy cetlire, esetleg boríték hátuljára (mikor mi kerül a kezembe), ezen módosítom a mennyiségeket, hozzávalókat, és bizony ezek elkeverednek vagy később már nem tudom a hozzávalók alapján, hogy mit is csináltam anno vagy azt, hogy honnan csináltam.

Történt, hogy pár hete, hónapja sütöttem egy nagyon fincsi sült szalonnás stanglit, de hát khmm, elvesztettem a papírkám vagy elvitte a gyerek rajzolni, mert ilyenre is volt már példa.

Még szerencse, hogy anyukámmal mindig megosztom a jól sikerült alkotásaim, így tegnap kénytelen voltam felhívni, hogy diktálja már le a receptem. Persze ő jókat mosolygott és mondta, hogy ő megmondta!

Nos, igen megmondta, hogy írjam le a receptjeimet normálisan, de mindig elfelejtem, aztán azt is elfelejtem mit csináltam. Így nincs mese szép apránként elárasztom a blogom a receptjeimmel. Nem, nem lesz ebből gasztroblog, nagyon messze állok én attól, de itt biztos megtalálom majd amit keresek és akit érdekel szintén megtalálhatja.

Na, akkor meg is osztom veletek a szalonnás stanglim receptjét:

Hozzávalók:

500gr liszt

3dl tej

10dkg vaj

3dkg élesztő

1evőkanál cukor

1 kávéskanál só

1 gerezd fokhagyma (darabolva vagy szétnyomva)

Töltelék:

1teáskanál só

1kávéskanál pirospaprika

2-3csipet bors

5dkg sajt

5dkg vaj

sült, húsos szalonna

A hozzávalókat összegyúrom és fél óráig kelni hagyom, amíg pihen a tészta addig előkészítem a tölteléket. A szalonnát apró kockákra vágom és kisütöm, a sajtot lereszelem és a sót, paprikát, borsot összekeverem.

A tésztát 3-4mm vastagra kinyújtom (inkább szélesebbre, mint magasabbra) és képzeletben vízszintesen kettéosztom. Az egyik felét megkenem az olvasztott vajjal, majd megszórom a fűszerekkel, elosztom rajta a reszelt sajtot és a sült szalonnát, majd ráhajtom a másik felét. 2cm széles csíkokat vágok és a két végénél megfogva ellentétes irányba csavarom őket addig amíg hengeres alakot nem ölt. Tepsire teszem őket és 30 percig pihentetem, majd 220°C fokon sütöm kb. 20-25 percig. Még másnap is nagyon puha, így tízóraira tökéletes választás, már ha marad. :)

Itt a tavasz?

Akárhonnan nézem itt a tavasz, legalábbis az időjárás úgy csinál mintha. Süt a nap, meleg van és a nárciszok is bújnak kifelé. csak egy a gond, hogy a kutya tapossa visszafelé. Értem én, hogy szerinte valami nincs rendben az időjárással, de ezzel a megoldással nem fogja tudni sokáig magán tartani a fáradtsággal megnövesztett bundáját, mert megtépem. 

Hogy ő is szőrös maradjon, a fejem hajszálak borítsák, és virágok is legyenek, majd amikor valóban tavasz lesz, hát cselekedni kellett. A paradicsomkarónak nevelgetett, félretett olasznádakat megvágtuk és kerítést fontunk a virágágyak köré. Mondanom sem kell, hogy kert most úgy néz ki, mintha az ősember kertépítésbe fogott volna. Vagy inkább állattartásba, mert a fehér kutya úgy néz ki a karámszerű kerítés előtt, mint a bolyhos birka. Bár cseppet sem az, mert tudja, hogy ha a kerítést lebontja, akkor szabad az út. Látom magam előtt, hogy minden este és délelőtt, beszabadulva, két lábon örömtáncot lejt a virágoskertemben és kikaparná még a mélyen bújó tulipánokat is, hogy neki nagyobb helye legyen. Mi ketten nem igazán értünk egyet abban, hogy a kert mire való. Így most van egy kis napi harc köztünk.

Szegényke ezt úgy a szívére vette, hogy világgá is ment. Vagyis úgy tett. Egyik délután szomszédunk jelezte, hogy a kapunkban bebocsátásért esedezik egy fehér ördög. Mikor kaput nyitottunk neki úgy futott befelé, mintha üldözték volna. Dehogy akart ő világgá menni, csak kislisszant a sötétben, amikor mi bejöttünk. Azóta is rendre bontja a karókat, mi meg tesszük vissza.

Most már nagyon várom a tavaszt, hogy a növénykéim túléljék a telet, mert akkor a kutya is.

Csupa csokis brownie

Tegnap ránk jött a sütizhetnék. Tudom, nem vagyunk normálisak, mert ki kívánja így karácsony után a sütiket?

Hát mi sem kívántuk, így azok a mélyhűtőben landoltak, jó lesz pár hét múlva, amikor nosztalgiázni támad kedvünk. Valami gyors, egyszerű sütit kívántunk, így esett a választás a brownie-ra. Lányom már profi benne, így össze is dobtuk cirka 45 perc alatt. Az eredeti recept kissé édes volt, így módosítottunk a mennyiségeken.

Hozzávalók:

• 20dkg vaj
• 20dkg étcsokoládé
• 3 tojás
• 1ek. mandula likőr
• 200gr cukor
• 120gr liszt
• 1kk. só

A vajat és a csokit összeolvasztottuk, kihűtöttük. A tojásokat a cukorral, likőrrel jól kikevertük és a csokihoz adagoltuk, majd jó alaposan elkevertük benne a lisztet.

Sütőpapírral bélelt formába öntöttük és 180C fokon 30-35 percig sütöttük.

Kicsit langyosan a legfinomabb.

Káosz

Na, nem az év végi pörgés, mert az normális ilyenkor. Karácsonyi sütik kipipálva. Karácsonyi menü időre elkészült, fa is állva maradt, a jól bevált talpnak köszönhetően. Minden faszán klappolt, vendégek jöttek-mentek. Ám, férjnek gép elvonási tünetei lettek, az ünnepek végére, így nekiesett az én számítógépemnek, hogy felturbózza egy kicsit. Nos, ez olyan jól sikerült, hogy bekrepált. Mindt utólag kiderült, nem tehetett róla, de én akkor ki tudtam volna nyírni. Ám külsőleg a legnagyobb nyugalommal sétáltam és sandán rá-ránéztem a pörgő számokra a mentésre használt gép képernyőjén. Magamban adtam neki pár napot, hátha helyre tudja állítani, valahol bíztam a lehetetlenben, és benne. Nos, az adatok töredékét kinyerte, és amit visszakaptam azt fájltípus szerint ömlesztve, mentő progi által sorszámozva hevert mappákban. Tudjátok ez olyan, mintha valaki segíteni szeretne neked költözködni, de véletlen a szállító kocsival bedönget a házadba és hirtelen minden egymás hegyén hátán hever, te meg bogarászd ki mi volt a konyhás, garázsos dobozokban, amiket te nagy gonddal felcímkéztél.
Szóval jól esett a nagy vendéglátás után azt a 250.000 jpg-t, az 5.000 png-t, néhány pdf-et és egy maroknyi word-öt, excell-t bogarászni. A képekkel még nem is volt baj, mert azoknak volt előnézeti képe. A doksiknak férj esett neki, mert a helyreállt gép nem tudta olvasni őket, de rám maradt 750 videó. Na, az genya munka, hiába volt köztük jó néhány családi videó. Azt a rakat filmet kibogarászni, hogy melyiknek mi a címe, a feliratosok szinte mindegyike a kukában landolt, hiszen a feliratok eltűntek és 5 perc volt mire előjöttek a címek, így egyszerűbb volt törölni, ha eddig nem néztük meg akkor nem is hiányzik. Azok maradtak meg amelyek ígéretesnek tűntek, amikor két három helyen beletekertem. A sötét hátterűek alapból kuka, elég borús volt a kedvem, a gyilkolászósok szintén törölve lettek, amúgy is gyilkos volt a hangulat. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy mesékből topon vagyok, elég volt egy helyen belenézni már tudtam is a címét. Nem véletlen mondtam Húgomnak egy 2007-es filmre, hogy új film nézze meg, ő meg nézett rám nagy szemekkel, hogy az még gyerekkorában ment a mozikban. Pff, azóta valahogy megállt az idő, ráadásul most még abból is kiesett 18 hónap. Anyás nagyon öregszem, vagy csak törlődött a memóriám, illetve a gépemé?
Az elmúlt négy napom szintén eltűnt. Kiderült, hogy szinte minden munkám odaveszett, a lényegtelenek meg megmaradtak. Mintha nem is léteztem volna az elmúlt másfél évben. Hogy miért másfél? Mert akkor készült az utolsó mentés a gépemről. Tudom hülye vagyok, de a franc gondolta volna, hogy a rendszeres gép ellenőrzés ellenére egyik pillanatról a másikra elszállhat minden. Legjobban az az elvesztegetett idő bosszant amit az elmúlt másfél évben ezek megalkotásával töltöttem, na meg amit a mentett doksik bogarászásával csesztem el. Se munka, se levelezés. Ami a legszemetebb, hogy az idei karácsonyi fotók egy része is hiányzott, és naná, hogy az amin mi is rajta voltunk, biztos pikkelt ránk a gépem. De ezt szerencsére férj elő tudta ásni az üres SD kártyáról, így azok meglettek. Mondtam már, hogy varázsló? Vagy csak nagyon igyekezett, mert munkált benne egy kis bűntudat? Hát ajánlom is neki, mert mondtam, hogy rá se nézzen a gépemre egy darabig. Vagy legalábbis addig amíg ki nem mentek minden fontos anyagot felhőbe. Nem nem én szállok el, hanem kihasználom ami eddig is az orrom előtt hevert. Amit meg nem kell a NagyTesónak látni az megy egy külön vinyóra, duplán.

Ja, és a lényeget nem is mondtam. Húúúúú, na figyu. Amikor a kibogarászás befejeződött és újra felállítottam egy mapparendszert, akkor férj elkezdte a gépen szoftveresen is helyreállítani, mikor sziszeg, morog, hogy füstöl a gép. Hát a rohadék vas, nagyon nem akarta, hogy én most írjak rajta. A nagy füstben, kikapcsolás, gép oldalának gyors lekapása és az olvadt kábel levágása. Naná, hogy sérült a vinyó amin a mentés volt, ebbe ment a kábel, de csak minimálisan, így egy kis repair után elindult a gépem, és végre megkaptam az ünnepi e-maileket. Hát boldog új évet mindenkinek! De nem ilyet!