Naiv volt elképzelésem, hogy kis településünkön vannak más nők is akik szeretnének egy nagy közösséghez tartozni és annak létrehozásában tevékenyen részt venni. Naiv volt a gondolat, hogy az emberek képesek egymást segíteni minden érdek és ellenszolgáltatás nélkül. Naiv voltam, hogy hittem az emberekben, de azért mélyen hiszem, hogy vannak még csodák.
Egy biztos, hogy vannak még csodás emberek, és azt, hogy velük megismerkedtem azt az Ócsai Mamiknak köszönhetem. Ha annak idején nem pattan ki a fejemből az ötlet, ma szegényebb lennék néhány különleges ember barátságával, ismeretségével. Ez nekem elég "kárpótlást" ad a többség nemtörődömségével szemben.
Vannak emberek akik hasonlóan vélekednek, vannak akik hasonlóan szeretnének élni, de félnek a kirekesztettségtől, félnek, hogy megszólják őket. Mégiscsak falu ez itt kérem.
Én bolond, pedig belecsöppentem a mocsárba. Eleinte küzdöttem ellene, ám egyre jobban lehúzott, majd megadtam magam és a húzás megállt. Hogy kimásszak belőle tisztán kellett lássak, el kellett fogadjam, hogy a mocsár sűrű és hatalmas, így most egy közeli fáról nézem a mocsarat, nyakig sarasan és óva intek minden utazót...
Ha segélykiáltásaim, morgásaim, tapasztalataim érdekelnek tarts velem. Lesz itt minden, hiszen van élet az Ócsai Mamikon túl...
Folyamatosan töltöm fel ide a blogra az Ócsai Mamik oldal tartalmát, ezeket az irományokat a megfelelő címkék alatt megtaláljátok.
Egy biztos, hogy vannak még csodás emberek, és azt, hogy velük megismerkedtem azt az Ócsai Mamiknak köszönhetem. Ha annak idején nem pattan ki a fejemből az ötlet, ma szegényebb lennék néhány különleges ember barátságával, ismeretségével. Ez nekem elég "kárpótlást" ad a többség nemtörődömségével szemben.
Vannak emberek akik hasonlóan vélekednek, vannak akik hasonlóan szeretnének élni, de félnek a kirekesztettségtől, félnek, hogy megszólják őket. Mégiscsak falu ez itt kérem.
Én bolond, pedig belecsöppentem a mocsárba. Eleinte küzdöttem ellene, ám egyre jobban lehúzott, majd megadtam magam és a húzás megállt. Hogy kimásszak belőle tisztán kellett lássak, el kellett fogadjam, hogy a mocsár sűrű és hatalmas, így most egy közeli fáról nézem a mocsarat, nyakig sarasan és óva intek minden utazót...
Ha segélykiáltásaim, morgásaim, tapasztalataim érdekelnek tarts velem. Lesz itt minden, hiszen van élet az Ócsai Mamikon túl...
Folyamatosan töltöm fel ide a blogra az Ócsai Mamik oldal tartalmát, ezeket az irományokat a megfelelő címkék alatt megtaláljátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése