2014. február 27., csütörtök

Normális? NEM

Ééés, igen. Megint belefutottam a "modern" élelmiszeripar egyik csodás termékébe. Elkövettem ugyanis egy hibát, hogy vásárláskor a pénztártól futottam vissza egy termékért. Ez nem más volt, mint egy egyszerű csipkebogyó tea (tudom, normális ember magának szedi, én nem vagyok az). Eddig a P betűset ittuk, de gondoltam mindenki dicséri az S betűs kis zacsisat, hát kipróbáljuk azt, árban mindegy. Na, meg a vörös áfonyáson megakadt a szemem. Válogatni nem volt idő, olvasgatni meg minek? Hát ezt nagyon rosszul gondoltam, mert itthon forgattam csak át a zacsit és meglepődve tapasztaltam, hogy van valami benne aminek nem kéne egy csipkebogyó teában lenni. Vagyis kettőnek. Az egyik az aroma (nem részletezte, hogy milyen, ) ebből több van benne, mint az áfonyából, a másik a maltodextrin. Azt sem tudtam erről, hogy mi, de minek a teába?
A tea íze sem normális, túl édes, egy csipkebogyóhoz, így maradunk a már bevált teáknál vagy még jobb lenne megbízható helyről szedni. Eddig is úgy jártunk a boltba, mintha könyvtárba járnánk, csak a környezet erősen más és nem kedvtelésből olvastunk.
De az, hogy már olyan termékeket is olvasgatni kell amiket eddig nem, az meredek. Már így is csak néhány dologért megyünk boltba. Nem a 100%-os bio termékeket hajkurászom, hanem a megbízhatót, azt amibe nem tesznek mást, mint amit kell, (kedvencem a színezékes kolbász).
Hülye egy világban élünk, hogy azt, ami régen normális volt, azt ma extra árért adják, és bio-nak nevezik holott az a normális, hogy nem mérgezzük, hülyítjük egymást a haszonért hatalomért, és minden egyéb mást hívhatnának mondjuk hulladéknak.

2014. február 11., kedd

Négy fal között, gép mellett

Végre nem recepttel jövök. :)
Tegnap, abban a csodálatos napsütéses időben, tettem egy sétát a kertben. Jó volt látni, hogy bújnak kifelé a hagymák, hogy még mindig szedhető a mángold, az orgona rügyei pattanásig vannak feszülve, ahogy a többi kora tavaszi bokor rügyei is. A kikeleti bangita éppen virágzik és már a tulipánok, nárciszok, jácintok is bújnak kifelé. Egyből elkapott a kert utáni vágy. Már megterveztem hová mi kerül, csak arra várok, hogy ne ragadjon két kiló sár a cipőm talpára. De előtte még idebent van dolgom. Nem tudom hány fiú babás még, de nálunk a kicsi irtóra ragaszkodik egy világoskék ruhás, elszíneződött babához. Nem játszik vele, csak kell az ágyba alvótársnak. Szegénynek már nincs ujja, (éjszakai veszteség), és a lába is kijár, ezért úgy döntöttem kap egy másik alvótársat. Lányom kapott a szülinapjára egy babát tőlem, már egy éve készítgettem neki, és amióta befejeztem azóta elválaszthatatlan alvótársak. Ha neki bejött, a kicsinek is bejön, csak fiúsítani kell, most ez a projekt. Jó érzés újra kezdeni valamit a fölös kézimunkás energiáimmal, ha már nincs Fonó. Valahogy bennem van az alkotási vágy, és ki kell adnom magamból. Karácsonyra például egy táskát varrtam a kis hölgynek, ami úgy megtetszett húgomnak, hogy ő is kért egyet, csak nagyobb méretben. Lehet rá kéne álljak kis szériás sorozatgyártásra? :)
Jó érzés volt újra varrni is, ugyanis a gyerekek jelmezét is megcsináltam, mindegyiküknek azt amik szerettek volna lenni. Hatalmas előny, ha az ember tudja kezelni a varrógépet. Lányom folyamatosan kéri, hogy tanítsam meg varrni, de a lába még alig éri el a pedált, így ez várat magára. Mindenképpen meg fogom neki mutatni azokat a dolgokat amik ma már nem trendik, de sosem árt, ha egy lány tudja.
Aztán szeretnék magamnak is varrni egy táskát tavaszra, meg egy kerti köténykét. Tervek vannak, csak idővel állok csehül, hiába keltenek a gyerekek egyre korábban, ahogy a nap kel. Mi lesz itt nyáron? :)


2014. február 4., kedd

Házi májkrém

Már egy ideje nem voltunk boltban, nincs rá szükségünk, mert a napi kenyeret és a rá valót otthoni alapanyagokból oldjuk meg (erről majd később). Éppen ezért amikor boltba megyünk akkor sem nagyon látogatjuk a felvágottas pult környékét, bár néha hiányzik egy kis felvágott féleség. Legújabb projektem, ezek helyettesítése házival. A legelső próbálkozásom tökéletesre sikerült. Soha többé bolti májast!!!

Házi májkrém alaprecept
Hozzávalók:
30dkg csirkemáj
1,5ek zsír (kacsa, liba, nekem most disznó volt itthon, természetesen nem a bolti adalékanyagos)
1 közepes fej hagyma
1 nagy gerezd fokhagyma
só, bors
kakukkfű, majoránna

Tetejére:
1,5 ek zsír
1 gerezd fokhagyma

A hagymát apróra vágom és a zsiradékon megdinsztelem, majd hozzáadom a megtisztított, darabolt csirkemájat. A májat összeforgatom a hagymával, majd addig főzöm amíg enyhén megnyomva már nem ereszt véres lét.
Ekkor hozzáadom a sót, borsot, fűszereket (ezekből csak egy-egy csipettel). Rúdmixerrel pépesítem. Átteszem egy zárható tálba és a tetejét leöntöm 1,5ek felolvasztott zsírral, melybe belenyomok egy gerezd fokhagymát (erre azért van szükség, hogy a májkrém ne színeződjön el ott ahol oxigénnel érintkezik) .

A recept tetszés szerint dúsítható szalonnával, gombával, egyéb fűszerekkel, nálam most ezek a projektek jönnek, meg kipróbálom másfajta májból is.

2014. február 3., hétfő

Perecek minden mennyiségben

Kétféle perecet imádunk. A ropogósat és a puhát. Végre megtaláltam mindkettőben a tökéletes receptet. Először álljon itt a ropogós, ezt szilveszterkor elmaradhatatlan és gyorsan készen van, én egy picit módosítottam az eredeti recepten, nekünk így vált be. Könnyen nyújtható még másnap is ropogós perec készül belőle.
Ropogós sós perec: 
Hozzávalók:
500gr liszt
1/2 ek. só
1/2 ek. cukor
7dkg zsír
13dkg vaj
0,75dl tej
187gr tejföl
1dkg élesztő

A hozzávalókat összegyúrom, majd kb.40cm hosszú rudat formázok belőle. Ebből a rúdból 1-1,5cm széles szeleteket vágok és megsodrom jó vékonyra (általában még ezt is kettészedem) és perecet formázok belőle. 200°C fokon sütöm 15-20percig, amikor majdnem kész akkor a sós masszát rácsorgatom és 2-3 percre visszateszem a sütőbe.



Ez a másik perec számomra kellemes emlékeket idéz. Amikor gyermekkoromban, anyukámmal elmentünk a közértbe ott, a pult tetején, állt egy nagy halom perec rúdra fűzve. Na annak pont ilyen íze volt, mint ennek puha, enyhén édeskés jó sós réteggel. Másnaposan még nem próbáltuk, mert először csináltam, és mindenki nagyon imádta, értsd mind elfogyott. :)
Puha sós perec:
Hozzávalók:
500gr liszt
1/2 ek. só
2,5 ek cukor
0,75dl olaj
2,5dl tej
2,5dkg élesztő

A hozzávalókat összegyúrtam és kb. 1 órán át kelesztettem. Utána kb.40cm hosszú rudat formáztam belőle és 16darabra vágta. Ezeket a darabokat jó hosszúra sodortam és perecet formáztam belőle.180°C fokon sütöttem 15-20percig, majd a végén rácsorgattam a sós masszát és visszatettem még 5 percre.

Sós massza:
3púpos evőkanál liszt
2csapott evőkanál só
annyi víz, hogy palacsintasűrűségű masszát kapjunk