Négy fal között, gép mellett

Végre nem recepttel jövök. :)

Tegnap, abban a csodálatos napsütéses időben, tettem egy sétát a kertben. Jó volt látni, hogy bújnak kifelé a hagymák, hogy még mindig szedhető a mángold, az orgona rügyei pattanásig vannak feszülve, ahogy a többi kora tavaszi bokor rügyei is. A kikeleti bangita éppen virágzik és már a tulipánok, nárciszok, jácintok is bújnak kifelé. Egyből elkapott a kert utáni vágy. Már megterveztem hová mi kerül, csak arra várok, hogy ne ragadjon két kiló sár a cipőm talpára. De előtte még idebent van dolgom. Nem tudom hány fiú babás még, de nálunk a kicsi irtóra ragaszkodik egy világoskék ruhás, elszíneződött babához. Nem játszik vele, csak kell az ágyba alvótársnak. Szegénynek már nincs ujja, (éjszakai veszteség), és a lába is kijár, ezért úgy döntöttem kap egy másik alvótársat. Lányom kapott a szülinapjára egy babát tőlem, már egy éve készítgettem neki, és amióta befejeztem azóta elválaszthatatlan alvótársak. Ha neki bejött, a kicsinek is bejön, csak fiúsítani kell, most ez a projekt. Jó érzés újra kezdeni valamit a fölös kézimunkás energiáimmal, ha már nincs Fonó. Valahogy bennem van az alkotási vágy, és ki kell adnom magamból. Karácsonyra például egy táskát varrtam a kis hölgynek, ami úgy megtetszett húgomnak, hogy ő is kért egyet, csak nagyobb méretben. Lehet rá kéne álljak kis szériás sorozatgyártásra? :)

Jó érzés volt újra varrni is, ugyanis a gyerekek jelmezét is megcsináltam, mindegyiküknek azt amik szerettek volna lenni. Hatalmas előny, ha az ember tudja kezelni a varrógépet. Lányom folyamatosan kéri, hogy tanítsam meg varrni, de a lába még alig éri el a pedált, így ez várat magára. Mindenképpen meg fogom neki mutatni azokat a dolgokat amik ma már nem trendik, de sosem árt, ha egy lány tudja.

Aztán szeretnék magamnak is varrni egy táskát tavaszra, meg egy kerti köténykét. Tervek vannak, csak idővel állok csehül, hiába keltenek a gyerekek egyre korábban, ahogy a nap kel. Mi lesz itt nyáron? :)