Luca napi szokások

Luca napjához  számos hagyomány, népszokás kapcsolódik.
A legnevezetesebb népi szokás az ún. Luca székének faragása. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyő-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha az éjféli misén ráállt meglátta kik a boszorkányok, de azok is meglátták őt és el akarták kapni a leleplezőt, ezért menekülnie kellett haza közben szórnia kellett a mákot, hogy időt nyerjen, mert azt a boszorkányoknak fel kellett szedniük. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie.

Elterjedt volt még az ún. Luca-búza keltetése. Az asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni, amelyek karácsony tájára kizöldültek. Ebből a jövő évi termésre következtettek

Az õsi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek.

A Lucázás is szokás volt, amikor fiatal lányok, legények jókívánságokkal, köszöntőkkel kívántak jó mondókákkal bõ termést, a jószág nagy szaporulatát.
A jókívánságokat a gazdaasszony kaláccsal, kolbásszal, tojással, esetleg aszalt szilvával köszönte meg.

Luca kalendáriuma is elterjedt szokás volt. Az emberek e naptól kezdve 12 napon át figyelték az időjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz a következő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább.

Luca napján bő zsírral készítették a Luca pogácsát és a gazdagabb újév reményében pénzérmét tettek bele. Aki megtalálta az a következő évben anyagi jólétre számíthatott.

Luca napján a hajadon lányok Luca cédulákat készítettek. 12 cédulára egy-egy fiú nevet írtak, ezután egyet minden nap tűzbe vetettek. Úgy tartották aki utoljára marad, ő lesz a jövendőbeli.

Hasonló célt szolgált a Luca gombóc is. A hiedelem szerint a 12 cédulát gombócokba kell gyúrni és amelyik főzéskor először feljön, a benne lévő cédulán szerepel a jövendőbeli neve.

Íme a Luca napi gombóc receptje.
Hozzávalók:
– 10 dkg vaj
– 15 dkgr darált mák
– 10 dkg dió
– 15 dkg sárgabaracklekvár
– 20 dkg tehéntúró
– 3 tojás
– 18 dkg búzadara
– 1 liter tej
– 2 zsemle
– 30 dkg porcukor
– 2 zsemle
– 1 ek. rum
– reszelt citromhéj
– só
A búzadarát habverővel elkeverjük a forrásban lévő tejjel és sűrűre főzzük. Amikor kihűlt, hozzáadjuk az áttört tehéntúrót, a tojást, az apró kockára vágott zsemlét majd a porcukorral, reszelt citromhéjjal és sóval ízesítjük. A kapott tésztát 15 percre félre rakjuk, közben a lekvárral elkeverjük a mákot,a két három evőkanál porcukrot meg a rumot. A tésztából hengereket formázunk és ezeket tizenkét részre vágjuk, az így kapott korongokat az ujjainkkal kissé szétlapítjuk, majd mindegyikre teszünk a mákos lekváros töltelékből. Lisztes deszkán gombócokat gyúrunk, majd forrásban lévő enyhén sózott vízen körülbelül 10-15 perc alatt megfőzzük. Szűrőkanállal óvatosan kiemeljük, jól lecsöpögtetjük és előmelegített tálba rakjuk. Forró vajjal locsoljuk és cukorral elkevert dióban meghempergetjük.

Bögremelegítő, ami a kezed védi

Praktikus, gyorsan kész van és személyre szóló karácsonyi ajándék varázsolható belőle. Ez sok minden lehetne, de ez a bögremelegítő, mely elkészítésének leírását ígéretemhez híven megosztok veletek.





 Hozzávalók: maradék anyagok, gombok, gumi

1. Végy egy bögrét amit fel szeretnél öltöztetni. Mérd le körbe, de a füleit hagyd ki. Találd ki milyen magasra szeretnéd és a kapott méretekkel rajzolj egy téglalapot.
2. Vágd ki kétszer vagy két különböző anyagból. Figyelj a varrásszélességre. Varrd körbe, de az egyik végén hagyj egy kis részt ahol ki tudod fordítani, a másik végébe fogd be a két félbehajtott gumidarabot
3. Mielőtt kifordítod vágd le a sarkait, de vigyázz ne menj túl közel a varráshoz
4. Kifordítás után tűzd le körbe és varrd fel a gombokat a gumikkal szemközti oldalra és már fel is öltöztetheted a bögréd

Tippek:
Ha filcből csinálod nem kell hozzá varrógép, mert pelenkaöltéssel körbeöltve kész is a bögremelegítőd.
Ajánlott vastagabb anyagból csinálni, mert a vékony bögremelegítő nem védi a kezed a forróságtól.
Tehetsz rá mintákat, hogy ünnepibbé, személyesebbé váljon.
Csinálhatod kinőtt pulóver ujjából, ekkor csak egy részt kell kivágni a bögre fülének melyet el kell szegni és a bögremelegítőt felülről kell a bögrére húzni.
Guminak használhatsz elszakadt hajgumikat.

Boszorkányujjak

Az alábbi recept egy omlós linzertészta, mely érdekesen van formázva. Tapasztalatom, ha egy kis lekvár van a mandulák alá téve akkor jól odaragad a tésztához és még rémisztőbb. :) 

Hozzávalók:

• 25dkg liszt
• 15dkg szobahőmérsékletű vaj
• 20dkg őrölt mandula vagy dió
• 15dkg porcukor
• 2 tojás
• 40db egész mandula (kb.5dkg)
• lekvár

A hozzávalókat, az egész mandulák kivételével, összegyúrjuk, majd 40 darabra vágjuk. Ki golyókat formázunk belőle, majd hengerekké alakítjuk. Belenyomjuk az egyik végébe a mandulát (aki lekvárral szeretné, kenje be a mandula belenyomása előtt a tészta végét). Ezek után két helyen az ujjunkkal lenyomjuk, majd késsel bevagdossuk. Előmelegített sütőben 180C fokon sütjük kb. 20percig.

Előkészít. De ki? Mire?

Óvoda előkészítő, a minap találkoztam ezzel a kifejezéssel és rácsodálkoztam. A mi időnkben még csak egyetemi felvételi felkészítő volt, meg egy erősebb középiskolába való bekerüléshez magántanár zárkóztatta fel a diákot. De ma már van mindenféle előkészítő, csak úgy hemzseg, az internet az érettségi előkészítőtől az óvodai előkészítőig.

Már az is szomorú, hogy az iskola nem készít fel az érettségire, hogy ezért a szülőnek külön kell fizetnie. Bár egy egyszerű középiskolából emelt szintű érettségit tenni tény, hogy nem egyszerű, ahhoz kivételes szorgalom szükségeltetik.

A középiskolai felvételi előkészítőt indokolja, a mai általános iskolai oktatás színvonala, ahol nem a legjobb tanulóhoz állítják be a mércét, hanem a leggyengébbhez, így egy vidéki iskolából jobb középiskolába bekerülni nagy teljesítmény vagy pénz kérdése, amit a szülő fizet meg, amikor előkészítőre, magántanárhoz járatja gyermekét.

De, hogy tovább menjek, van általános iskolai előkészítő is. Ennek talán az lehet az oka, hogy a mai szabályozás szerint nem az óvodának kell felkészítenie a gyermeket az iskolára, hanem az iskolának kell alkalmazkodnia a gyermek képességeihez. Tehát vidékiek ismét előnyben. Talán ennek az előkészítőnek lenne a legtöbb értelme, mert ha minden gyermek felkészülten menne tovább, akkor nem érné akkora hátrány őket mások felkészületlensége, lemaradása miatt.

De ami a legmeglepőbb számomra az óvodai előkészítő. Mit kell egy óvodába előkészíteni egy 3-4 éves gyereken? Nincs felvételi, nincs teljesítménykényszer. Nem a szülőnek kellene az óvodára felkészítenie gyermekét azzal, hogy foglalkozik vele? Hol tudja egy tanfolyam, foglalkozás reprodukálni az óvodai menetrendet? Mert maximum ez az, amit meg kell szoknia, de ezt is megszoktathatja vele a szülő, ha kiskorától egy kialakított rendszer szerint neveli. A gyerekek amúgy is igénylik a rendszert, a dolgok egymás utánisága ad keretet és biztonságot a napjuknak. A szülő dolga, hogy biztosítsa neki ezt a biztonságérzetet, hogy megkönnyítse neki az óvodába való beszokást. De ha a szülő nincs felkészülve, hogy egy szem csemetéjét elengedje, ha nem bízik a pedagógusban, ha korábban csak körülötte forgott a világ, bizony sírásokkal tarkított lesz az első néhány nap, hét, rosszabb esetben hónap.

Hogy mit tehet a szülő azért, hogy gyermeke felkészülten menjen óvodába? (Figyelem, a dőlt betűvel kiemelt részek kimondottan kisgyermekes szülőknek szólnak.)

Tanítsa meg köszönni, kérni, megköszönni. Tanítsa meg arra, hogy nem csak ő létezik egyedül, nem körülötte forog a világ. (Ez nehéz lesz a kis kedvenceknek, de inkább otthon hisztizzen a változásokért, mint az óvodában. Nem igaz? Persze nem máról holnapra kell átállni.)

A szülő tanítsa meg kanállal, villával enni. Mutassa meg neki, hogy mi az a pohár, tegye el a cumisüveget, a cumit. (Hihetetlen, hogy hány gyerek nincs tisztában az evőeszközök használatával és itt nem a marokra fogott kanálra gondolok, a cumikról nem is beszélve, mely káros a gyermek fogának és beszédében is visszaveti.)

Vezesse rá az öltözködés, vetkőzés apró csínjára-bínjára. Tanítsa meg, hogy mi a teendő wc-zés után, mutassa meg neki hogyan kell arcot, fogat mosni. (Az a gyerek, aki az óvodában vesz először a kezébe fogkefét az csak rágcsálja, mint az egy éves kisbabák, és ott bizony nagyon árulkodó a szülő nemtörődömsége.)

Ha az alapokkal rendben van a szülő, akkor a következő pont a napirend.

Alakítson ki napirendet a gyermeke számára, ha az eddig nem volt, vagy a meglévőt igazítsa az óvodai napirendhez. Ez településünkön a következő (de a többi óvoda napirendje is hasonló):

6:00-9:00 gyülekező (8:30 reggeli)

9:00-9:30 tízórai (gyümölcs)

9:30-10:00 délelőtti foglalkozás

10:00-11:45 játék (udvar, séta)

11:45-13:00 ebéd, lefekvés

13:00-14:30 délutáni alvás vagy csendes pihenő

14:30-16:00 uzsonna, délutáni játék

16:00-17:00 ügyelet

Ajánlott a napirendet nem nyáron az óvodakezdés utolsó heteiben elkezdeni, mert a gyermek összefüggésbe hoz minden változást maga körül, és az esetlegesen nem tetsző dolgok a pedagógusokon csapódnak le, ráadásul ez az óvoda elleni heves tiltakozással párosulhat.

Az a legcélravezetőbb, ha eddig nem volt napirendünk, hogy apró lépésekkel kezdünk hozzá. A kialakult napirendet pedig apránként igazítjuk az óvodaihoz. tehát ha eddig nem aludt ebéd után, akkor ne várjuk, hogy egyik napról a másikra aludni fog, de szabjunk neki határokat, hogy addig a szobájában marad. Egy idő után aludni fog, vagy legalábbis lazítani, így a többieket sem fogja zavarni az óvodában és a szülő sem kényszerül elvinni ebéd után, mert egyébként zavarná társait.

Délelőttönként üljünk le vele fél órára játszani. Ez lehet bármi, nem kell, hogy ráerőltessük azt, amit nem akar. Ha asztalhoz akarunk vele ülni, hívjuk játékosan, daloljunk neki, vagy tegyünk be gyerekzenét, ezzel egy idő után összefüggésbe hozza a kézműveskedést. Ismertessük meg a gyurmával, ceruzával, filctollal, zsírkrétával, festékkel. ( A mai foglalkozások árából szinte hetente lehet újat venni.) Tanítsuk meg az olló használatára. Nyomtassunk ki neki színezőt az internetről, ha nem tudunk rajzolni. Engedjük őket alkotni, a sétákon, kertben gyűjtött tárgyakkal, terményekkel.

Ha már ezt a két napirendi pontot betartjuk és az ebédet dél és fél egy közé igazítjuk más teendőnk nincs. A többi már csak extra, hogy ha mesélünk neki az aktuális ünnepekről, ha főzés, fürdés közben dalolunk, mondókázunk neki. Ha bevonjuk azokba a dolgokba, amiket mi csinálunk, ha nem játékkal, hanem figyelemmel látjuk el (nem túlzott figyelemmel), ha hagyjuk őt kibontakozni.

Nagyon könnyen fel lehet készíteni a gyermeket az óvodára (majd elengedni), mondhatni ez a szülő kötelessége. Ám nem várhatunk el ilyen „sokat” egy mai „elfoglalt” anyától, így aztán nemsokára jönnek majd a bölcsődei előkészítők, sőt egy idő után a születésre előkészítők magzatoknak…

Most gondolj a tavaszra

Lehet nem gondolsz még rá, de ha tavasszal pompás virágokat szeretnél a kertedben, ahhoz bizony most kell a hagymákat elültetni.

A tulipánt, jácintot, krókuszt, hóvirágot és társaikat legkésőbb október közepéig javasolt elültetni, így a tavaszi nap első sugaraira már kezdenek előbújni kertünkben.

A hagymákat, gumókat ajánlatos az átmérőjüknél kétszer mélyebbre tenni. Ha túl mélyre kerülnek vagy csak nagyon későn bújnak ki, vagy sosem. Pocok járta helyeken célszerű dróthálóval védeni, vagy ültetőkosárba helyezni, különben tavasszal előfordulhat, hogy hiányosan vagy egyáltalán nem kelnek ki.

Az évelő töveket is célszerű most ritkítani, átültetni. Az elburjánzott cserjéket most is meg lehet metszeni, ám ajánlatos megvárni a tavaszt, az esetleges elfagyások miatt. Ne feledjétek, hogy a tavasszal virágzó cserjékhez már hozzá ne nyúljatok, mert a virágaiktól fosztjátok meg őket.

Megfelelő időpont?

Pénz, lakás, munka? Mi a tökéletes sorrend, hogy valaki gyermeket vállaljon? Sokan olyan dolgokhoz kötik a gyerekvállalást, melyek mulandók, változók, ám aki ilyen dolgokhoz köti, még magának sem vallja be, hogy nem készült fel egy gyerekre. Tökéletes időpont nincs, az egyénnek kell azt kell mérlegelnie, hogy képes-e az életét teljesen feladni, szinte mindent elölről kezdeni.

Nézzük csak a munkahelyet, a karriert. Ha egy biztos munkahelyről megy el szülni a kismama, bizony egy ideig otthon lesz a babával, és a mai munkaerőpiacon gyorsan pótolható bárki. Ám ha fix helye van, és vissza is várják, hosszú idő az az 1-2 év. Lemarad a többiekhez képest, ha nem képzi folyamatosan magát. Ezen 1-2 év alatt megjárja a pokoltól a mennyekig az utat. Megtudja milyen érzés mindenen kívül élni, amikor ő, mint anya csak másodrangú és a rokonok, barátok szemében csak a baba számít, megtudja, hogy milyen amikor valakit úgy kínvallatnak, hogy fél óránként ébresztik. Az esték néha inkább hasonlítanak rémálomra, mint a pihenés csodás időszakára. A napok monotonitását enyhítik a gyerek meglepetései. Hol itt egy büfi, hol ott egy túlcsordult pelus. Vége a kettesben eltöltött napoknak, estéknek. A gyermektelen barátok idővel lemorzsolódnak, az anya gyermekével tölti a napot, azokat a napokat melyek szinte ugyanúgy zajlanak.

Ám aki észreveszi a napok apró csodáit, aki szemmel kíséri gyermeke fejlődését, az hihetetlen élmény részese lehet. Már maga a fogantatás, a szülés is egy fantasztikus csoda, de ami igazán érdekes, az a kisgyermek fejlődése, ahogy megtalálja az összefüggéseket, ahogy maga rájön dolgokra (amiket nem szabad „édes” segédeszközökkel gyorsítani, mert mindennek megvan a maga ideje és böjtje).

A szüléssel egyben Anya is születik. Anya aki nem teljesen azonos azzal a nővel aki előtte volt. Sokakat már maga a terhesség is megváltoztat, ám a szülés biztos. Megszűnik az ÉN, mert már felelősséggel tartozik másért, egy apró kis csöppségért akiről gondoskodni kell, mert egyedül nem élné túl a másnapot. Ez az amibe bele kell gondolni annak a nőnek aki gyereket akar. Azt kell átgondolnia, hogy fel van-e készülve arra, hogy az élete gyökeresen megváltozik, hogy hátralevő élete minden napján aggódni fog valakiért. Valakiért akit előbb óv, nevel, tanít  és később erején felül anyagilag is támogat, hogy neki jobb legyen. Mindezért pedig nem kap mást, csak mosolyt, puszikat és hatalmas öleléseket ám mégis kifizetődő anyának lenni. :)

Tehát ne a pénzt gyűjtse, ne a fix csillogó lakást tűzze ki célul és ne a tökéletes munkára várjon aki gyereket szeretne, hanem a belsőleg érjen meg a feladatra, a gondolatra, hogy feladja-e azt a nőt aki addig volt és felépít egy újat? Van-e ereje hozzá? Ezeket gondolja át és vállalja a kis csodát aki megváltoztatja az életét örökre.

Itt az ősz. Aktuális

Szép hagyomány a gesztenyekaparás. Ócsán kevesen élnek vele, mert sokat kell vele dolgozni és megégethetik magukat. Viszont sokkal többen szeretik a tüzes gesztenyét, mint ahányan kaparnak, de a szemfüleseknek mindig jut. Nem érdekli őket mennyit fáradozott, mennyit áldozott az, aki kapart, csak a saját boldogulásuk érdekli.

Aki pedig kikaparta másnak a tüzes gesztenyét, az többnyire fáradtan legyint csak egyet. Hiszen amíg ő csendben kapargatott, addig más hangosan károgott. A hang pedig jobban terjed, mint a csendes dolgos munka híre. Így az ócsaiak, kezet ráznak a károgóval, a koszos kezű, fáradt embert meg a porban hagyják, hisz gondolják onnan jött.

Ha érted kedves olvasó miről írtam valószínű te is kapartál, ha felháborodsz, akkor elvettél. Ha nem érted akkor vigyázz, ne rázz kezet a károgókkal, mert Te is a porban végezheted!

Ha kíváncsi vagy hogy juthatsz tüzes gesztenyéhez más módon, íme a recept:

• Végy annyi gesztenyét amennyit meg tudsz enni.
• Bugyoláld be nedves rongyba pár órára.
• Éles késsel vágj X-et mindegyik közepébe (szép nagyot).
• Tedd sütőlapra, spricceld meg vízzel, majd fedd le alufóliával.
• 220fokon süsd 15-20percig majd, fólia nélkül 5-10percig.
• Frissen melegen a finom, de vigyázz meg ne égesd magad, mert meg fogod tudni, hogy fáj másoknak...

Anya, te "SZENT"

Mi anyák gyermekeink szemében királylányok, angyalok vagyunk. Ha kócosan kelünk, ha összekoszoljuk magunkat, ez a kép nem változik rólunk.
Akkor sokszor kinek játsszuk a szentet? Miért kell a tökéletes anyaképet fenntartani?

Az anyaszerep rózsaszín ködben való feltüntetése kezdődik azzal, hogy a kismama magazinok oldalairól tökéletes, boldog, szinte nem e földi, kismama képe tekint vissza ránk.  De nekünk is olyanná kell válni? Aki már gyakorló anyuka tudja, hogy nem egészen így van ez, csak egy darabig. A terhesség vége felé jön minden nyűg, már szeretnénk szülni, ám a külvilág felé csak boldogan mosolygunk. Aztán szülés után valóban mosolygunk, abba sem tudnánk hagyni. Ám eltelik néhány óra/nap és jönnek azok, amikről nem szóltak a magazinok, vagy nem olvastuk el őket, vagy ha el is olvastuk átlibbentünk felette, mert nem illett a rózsaszín képbe. Eltelik ez az időszak is és a rokonlátogatáskor megint csak a jól bevált mosolyt adjuk, hiszen mindenki ezt várja el egy újdonsült anyától. Mosolygunk akkor is amikor csak a picivel foglalkoznak, mi meg mintha megszűntünk volna létezni. Aztán szép lassan alábbhagy minden érdeklődés, lemorzsolódik néhány barát és ott maradunk a puszta valóságban. Keressük és megtaláljuk a többi kismama társaságát, hallgatjuk kinek, mit, mikor csinál a gyereke, melyet szépen kiszíneznek az anyák, mert persze büszkék csemetéikre. De nem gondolunk bele, hogy a történetből elhallgatott részleteket a mesélő, hiszen azt szokhatta meg, hogy a rózsaszín köd látszatát tartani kell. Így aztán a mi rózsaszín ködünket is tovább táplálják.

De mi lenne, ha valaki azt mondaná, hogy ELÉG! Nincs tovább köd. Hiszen senki élete sem fenékig tökély. Mi lenne, ha a másik anyuka szemébe mondaná valaki, hogy az nem szobatisztaság, ha óránként a wc-re ülteti a gyerekét. Az nem szófogadás, ha édességgel zsarolja be. Az nem nevelés, ha mindent ráhagy a gyerekre. Ha felvállalnák azt ami valóban nyomja a szívünket, ha elfogadnánk, hogy a gyereknevelés nehezebb, mint gondoltuk. Vajon összeomlana a tökéletes világképünk? Az a tökéletes világkép, amit minden anyuka gyakorol, aki hasonló társaságba kerül? Mosolyognak egymásra a játszótéren, a játszóházban, a gyerekfoglalkozáson, közben titkon nézik, hogy a másik által felállított tökéletes anyuka kép megtörik-e valahol, míg a saját szerepükre erősen koncentrálnak. Tényleg csak mosolyból és másoknak megfelelésből áll az élet?  Tényleg mindenki élete fenékig tejfel? Minden apuka mosollyal jön haza a munkából, és friss meleg vacsora várja az asztalon, pedig anyuka egész nap távol van, hogy unatkozó csemetéjének programot találjon, ám a háztartás ennek ellenére rendben, minden ruha frissen vasalva. Ezt elhiszi valaki? Valóban minden anya a gyermeke komplex napjának rendeli alá a sajátját, mert amúgy a gyerek unatkozna? Mindennél előrébb való a gyerek és a háztartás? Hát akkor én nagyon kilógok a sorból, mert bizony a háztartás néha úszik; előfordul néha, hogy a nappaliban teregetek; és nem tudok a gyerekekkel lenni a nap minden percében, mert valamikor főznöm is kell, és a porszívó sem működik magától; sőt kertészt sem fogadtunk még, így a gyerekek a kertben egyedül játszanak, amíg én kapálok, nem ülök a homokozó szélére, hogy őrizzem őket. Kövezzetek meg, ha nálatok nem így van. Akkor mire a nagy képmutatás? Akinek nem inge ne vegye magára, de elég, ha szétnéz a környezetében, és a közösségi oldalakon. Az életünk nyilvánosság előtt zajlik. Hány megosztás történik képmutatásból, hány családi fotó kerül fel a látszat igazolására? Míg régen egyes emberek szűk környezetük előtt játszották meg magukat, mostanra ez már mindennapossá, és szélesebb körűvé vált. Mosolyognak ott is, ahol nem látja senki, de a látszatot ott is tartják. Valódi életüket már csak a velük egy házban, lakásban lakók láthatják, tudhatják, de az ajtón kilépve már a kabáttal húzzák fel a rózsaszín ködöt. Aki pedig nem viseli, azt kinézi a többség. Miért is?

A víz ingyen van?

Minap egy ismerősünk örömmel mesélte, hogy most már neki is ingyen van a víz (fúratott egy kutat a kertjében). Locsol is ezerrel. A száraz gazt a kertben sűrűbben locsolja, mint mi a füvet. De valóban ez a felfogás, hogy a víz ingyen van, ha nem kell érte fizetni? Vajon hányan gondolkoznak még így?

Még a csapból is az folyik, mennyire kell vigyázni a vízre, mert egyre kevesebb van belőle, és az utolsó cseppet is meg kell fogni. Ha más nem az idei évben mindenki megtapasztalhatta még a nyaraló emberek is, hogy bizony szárazság van, még a Balatonban is alig akad víz. Azt meg sem merem kockáztatni, hogy az ilyen felfogású emberek körbenézzenek, ha kimozdulnak a városból, mert akkor látnák, hogy mindenfelé felsült kukoricákat látni. 

Az esővízgyűjtés ismeretlen szó az emberek többségének. Nekünk meg az a bajunk, hogy nem tudunk eleget gyűjteni, más meg kiengedi az utcára. Még hogy ingyen víz! Biztos bevezetném a hülyeségadót, mennyit lehetne ebből kaszálni. Hogy ez miért nem jutott a fentieknek még eszébe? Talán mert ők fizetnék a legtöbbet?

Naivak az emberek?

Ismét Facebook téma. Naponta látom, hogy osztják a hülyeségeket, diplomások és egyéb végzettségűek vegyesen (na, jó közülük többen). Továbbosztják, mert érzelmes képet látnak és oda van írva oszd tovább. Továbbosztják, mert sajnálják a képen levő kutyát, gyereket és hiszik, hogy ha meglesz x továbbosztás akkor életben marad a kutya, megműtik a gyereket, vagy netalán szerencséjük lesz egy Buddhás képtől. Hihetetlen, hogy a Facebook egy szemétdomb lett. Már lekorlátoztam benne szinte minden amit lehetett, de hülyeség elleni gomb még nincs benne. Folyamatosan csalódok az ismerőseimben és nem hiszem el, hogy ennyire naivak vagy netalán hülyék?

Nem ellenőriznek, csak kattintanak, nem gondolkoznak, csak osztanak.

Olyan oldalakra iratkoznak fel aminek semmi mondanivalója nincs, csak ontják az érzelmes fotókat, a hülye poénokat és nem is érdekli őket ki élhet esetleg vissza az adataikkal (pláne, ha az oldal személyként van létrehozva). Amúgy azokat az embereket sem értem, akik ilyen oldalakat tartanak fent, hogy nekik abban mi a jó, hogy valaki ötvenszer, százszor lájkolja a képüket.

Mitől lettek ilyen naivak az emberek? Családi háttér? Egyfajta hit (gondolok itt a szerencsehozó és gyógyulós képekre)? Vagy eddig is ilyenek voltak, csak a közösségi oldalak segítségével felszínre kerülnek "sötét titkaik"?

Meglepetés

Tegnap egy régi ismerőstől kaptam Facebookon egy levelet, hogy nagyon szimpatikus neki ahogy élünk és csodál érte minket. Írta mindezt úgy, hogy évek óta nem beszéltünk és a fotóink, bejegyzéseink alapján szűrhette le. Nagyon megörültem levelének, és önző módon igazolva látom, hogy nem mi vagyunk elcseszve. Nem mondom, hogy nincsenek hibáink, de annyi a különbség, hogy tisztában vagyunk vele mi a hiba. Amikor kimondjuk/megtesszük tudjuk, hogy ezt nem kellett volna, hogy már nem visszafordítható a dolog, de sokan nincsenek tisztában azzal, hogy amit tesznek/mondanak az éppen milyen hatással van a gyerekükre (vagy más emberekre). Mert ez a másik alapvető probléma ma az emberekkel, hogy csak önmagukkal foglalkoznak és nem tartanak be bizonyos együttélési szabályokat. Sokaknak az az első, hogy ők boldoguljanak és cserébe bárkin áttaposnak (elég csak körbenézni az utakon). Nem tisztelik a másikat, nem érdekli őket semmi, csak a saját boldogulásuk.

Köszönés

Na, ez az én egyik vesszőparipám. Nem értem, hogy egyes embereknek miért esik nehezére köszönni. Elég csak körülnéznünk, mindig a másik várja el, hogy előre köszönjünk. Már rég feledésbe merült, hogy ki kinek, mikor hogy köszön?

Én anno úgy tanultam, hogy érkező az ott levőnek, távozó a maradónak köszön előre. Fiatal az idősnek, férfi a nőnek, persze aztán vannak a variációk. Én úgy tanítom a gyerekeimet, hogy mindig köszönjenek mindenkinek, ha megyünk, ha jövünk. Remélem ragad rájuk valami és az ő világukban már csak intelligens emberek lesznek akiknek alap a köszönés (nincsennek illúzióim az ő korosztályukkal kapcsolatban). Szerintem most is alapnak kéne lennie és nem nosztalgikusan kellene rá gondolni. Nem tudom ki mit tapasztal a környezetében, De az emberek elsumákolják. Vagy ilyen sumák világban élünk?

Miért?

Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy csak mi vagyunk a hülyék? A mi mércéink magasak? Vagy a társadalom nagyobbik része süllyed egyre mélyebbre a sötétségbe és nem foglalkozik semmivel amit esetleg tanult, vagy éppen hogy nem változott semmi, csak mi akarunk kitörni ebből a nagyon kifordított világból.

Nem kell itt semmi extrára gondolni. Elég az, ha az emberek nem úgy mennek el egymás mellett, hogy átnéznek egymáson, hogy semmibe veszik egymást. Ezt hagyjuk meg a "nagyfőnökök" kiváltságának.

Ne mondja nekem senki, hogy jó így élni, hogy isszák a "bárgyúdoboz" minden képét-hangját, aztán rohannak megvenni maguknak meg a gyereknek és ettől jól érzik magukat a következő reklámig.

Nem hiszem, hogy mindenkiből kihalt a kedvesség a segíteni akarás. Élnek egymás mellett a városban, vidéken és sehol sem jobb a helyzet. Már rég nincs a vidéknek sem bája. A közöny, a nemtörődömség, a fapofa mindenhová begyűrűzött.

Emlékszem gyerekkoromból mennyire más volt amikor mentünk a kútra vízért vagy a piacra és jó időbe telt mire visszaértünk, mert szóba elegyedtünk mindenkivel akivel találkoztunk (majdnem mindenkivel, de ez gyerekként másként nézett ki, mert várt a játék ). Aztán amikor serdültem már kissé zavart, hogy mindenki köszönget és a buszon sem hagynak nyugalmat, mert magamba akartam fordulni, de nem hagytak. Aztán mikor a fővárosba jártam iskolába és hazajártam újra élveztem azt a nyitottságot, hogy bárhová néztem mosolyogtak az emberek és a buszon szóba elegyedtek velem. Ma már hiába megyek haza vagy bárhová az országban mindenhol azokat a savanyú arcokat látom. Talán, ha elmennék egy nyugdíjas klubba ott látnék őszinte nosztalgikus mosolyt.

De nagyon elkanyarodtam az alap témától. Szóval mivel többször halljuk, hogy nem csak mi vagyunk "régimódiak" ez erőt ad. Keressük azokat az embereket akinek a régi dolgok még számítanak valamit, vagy azokat akik nem tudják miről szövegeltem, de nyitottak, kíváncsiak és esetleg követik bejegyzéseinket.

Aranygaluska vaníliasodóval + házi vaníliás cukor

Imádom. Nem macerásabb, mint bármely kelt tésztás süti, már amióta kenyérsütő gépem van. Csak bedobom a hozzávalókat és várok a dagasztó-kelesztőprogram végére.
Amikor kész kinyújtom pogácsaszaggatóval kiszaggatom, belemártom olvasztott vajba, majd fahéjas cukorba (vagy kakaóba, dióba, kókuszba stb.), leteszem őket egy kivajazott tálba, és kisütöm, közben megcsinálom hozzá a sodót. (Innen a recept)
A sodóval meg két legyet ütök egy csapásra. A vanília rúd magjait felhasználom a sodóhoz, a  rudat meg vaníliás cukorhoz? Tudtátok, hogy a vaníliás cukor az nem más mint egy mesterséges vegyülettel átitatott cukor aranyárban? No, nem az aranyár van benne, hanem a kilóárát nézzétek meg egyszer és olvassatok utána a kristályvanillinnek.
Én már több éve nem használok se kristálycukrot, se sütőport. A kristálycukrot vanília rúdból csinálom 25dkg cukorral egy befőttes üvegben. Csak egymás mellé házasítom őket és minden nap megtáncoltatom, amíg van benne nedvesség (megtáncoltatom=összerázom). Olyan jó látni, mikor férj áll a konyhaablaknál, nézi a kertet és rázza az üveget, stresszoldásnak is megfelelő. :)
Szóval amellett hogy spórolhattok, ha ezeket a termékeket nem veszitek tovább, még egészségesebben is élhettek (persze a cukorral mértékkel, de ezt nem kell mondanom).

Fűszeres-húsos pecsenyezsír

Biztos mindenki szokott csinálni túrós csuszát, és marad hátra a szalonna sütéséből zsír. Sokan nem tudják miként hasznosítsák, vagy nem szeretik a natúr zsíros kenyeret. Most nekik ajánlok egy nagyon jó felhasználási módot, és persze azoknak akik amúgy is szeretik a zsíros kenyeret.

Hozzávalók:

20dkg sertészsír (vegyesen sült zsír és natúr zsír)

25dkg sertés hús

1 kis fej vöröshagyma

1kis gerezd fokhagyma

só, bors

fűszerek (pl. rozmaring, kakukkfű, babérlevél, köménymag)

kevés víz (kb.0,25dl)

A húst egyenletes darabokra vágjuk, a hagymát és a fokhagymát feldaraboljuk. A sertészsírokat kimérjük és felolvasztjuk. A zsírba tesszük a hagymát és a tetszés szerinti fűszereket, majd a húst és a vizet. Egyszer hagyjuk felforrni (óvatosan), majd takarékon hagyjuk a továbbiakban úgy 4-5órán át, vagy amíg a hús teljesen szét nem fő. Ha nem esik szét a végén rúdmixerrel apríthatjuk. Lezárható fedelű edénybe tesszük és hűlés után fogyaszthatjuk.

A fenti mennyiségből kb.40dkg fűszeres-húsos pecsenyezsírt kapunk.

Nevelj palántát, meghozza a tavaszt

Hó, hó, hó és még mindig hó, de egyszer el fog olvadni. Addig is nevelgess palántát az ablakban, az előszobában, a balkonon és reménykedj, hogy még idén ki tudod ültetni. :)

A paprika meleg és napfény imádó növény, így a csírázásához is melegre és fényre van szüksége, 20-25C°-on neveljük. Csírázásig extra öntözés nélkül, betakarva tartsuk. Csírázás után nappalra biztosítsunk neki fényt és jó időben levegőztessük, ügyelve a 20-25C°-os hőmérsékletre. A palánták öntözésével csínján bánjunk, inkább szárazabb legyen, mint nedvesebb. Kiültetés előtt 2-3 nappal edzeni kell a palántákat, tehát nappalra célszerű kitenni őket a szabadba. Csak akkor ültessük ki szabad földbe a fejlett palántákat, ha a talaj hőmérséklete elérte a 15C°-ot, mert ez alatt a növény fejlődése leáll.

A kiültetésre kész paradicsom palántáknak el kell érniük a 6-8 hetes kort, amikor szabad földbe kerülnek, ezért itt az ideje ezeket a magokat is palántanevelőbe vetni. A paradicsom nevelése megegyezik a paprikáéval, annyi különbséggel, hogy kevésbé érzékeny a hőmérséklet ingadozásra. Aki már korábban elvetette a magokat nyugodtan kiültetheti a kertbe már április hónap folyamán, de takarja fóliával május közepéig.

Ha eltartásra nevelnénk zellert akkor célszerű a magokat elvetni és 4-5leveles korukban május végén kiültetni. Aki nyári fogyasztásra szeretné és már februárban elvetette a magokat április közepétől kiültetheti. A palánta nevelése nem bonyolult. A magokat vetéskor csak vékonyan kell földdel betakarni, és szereti a nedves, párás levegőt.

Ha valakinek van kedve megpróbálkozni a sárgadinnyével vagy a görögdinnyével azt is most kell elvetni, kb. 2 cm mélyen.

Pár hét múlva kiültethető a már növekedésben levő korai káposzta, karfiol, karalábé palántája csak rá lehessen menni a földekre.

Hamarosan jövök a burgonya vetésével és néhány érdekességgel.

Házi savanyú káposzta

A savanyú káposztát nem csak magában ehetjük, hanem ezernyi módon elkészíthetjük. Az alábbiakban olvashattok egy egyszerű házi savanyítási módszerről...

A mostani nagyon hideg napokon nem árt egy kis természetes vitamin a szervezetnek. Aki szereti a savanyú káposztát és szeretné kipróbálni a saját ízesítésűt bátran próbálja ki, akkor is, ha nincs savanyító hordója, mert nem ördöngösség. Mint a képről is látszik, mindig akad valami a háznál. :)

Szükséges hozzá egy jó nagy fej káposzta, só, egész bors, babérlevél, köménymag esetleg, alma, birsalma.

A káposztát káposztagyalun lereszeljük, vagy jó vékonyan felszeleteljük.

Ezután egy alaposan megtisztított edénybe rétegezzük. A rétegek közét ki-ki ízlése szerint szórhatja köménymaggal, borssal, babérlevéllel, reszelt almával vagy szeletelt birsalmával (ez utóbbi segít megőrizni a káposzta fehérségét). Minden réteget sózzunk meg, de vigyázzunk vele, nehogy túl sós legyen a végén.

Nagyon fontos, hogy minden réteget nagyon alaposan nyomkodjunk meg. Nem elég kézzel nyomkodni! Tompa sodrófa vagy egy erős üveg segítségével fejtsünk ki erőt (én a kloffoló tompa tetejét használtam erre a célra). Ha jól csináltuk akkor a végén már ereszti a levét.

A tetejét légmentesen lezárjuk és egy súllyal lenyomjuk. (Mivel a káposztasavanyítási ötletem hirtelen jött az edény funkcióját a Sparos vödör töltötte be, a légmentes zárást egy felfordított lapostányér biztosította. A súly, egy műanyag edény és egy vágódeszka segítségével, egy karton ásványvíz volt.)

Ezután meleg helyre tesszük és várunk. Pár nap múltán elkezd habosodni (én ezt a habot leszedtem). Kb. egy hét múltán hűvösebbre tesszük (nálam ekkor az előszobába költözött, ja és igen le volt zárva :) ).

Kicsivel több, mint két hét után már ehetjük a házi készítésű savanyú káposztát. Próbáljátok ki érdemes!

"Nagy öröm a kiskert", főleg a sajátunk

Most, hogy vége az ünnepeknek és javában benne vagyunk még a télben, lehet korainak tűnik a kertről beszélni. Én már nagyon várom a tavaszt, több oknál fogva is, de most csak a kertről tennék említést.

Tiniként nem igazán éreztem vonzalmat a kerti munka iránt, nem is gondoltam, hogy kertészkedni fogok valaha. Ám idővel komolyodtam, és amikor megtapasztaltam, hogy milyen, amikor az ember a pusztából a saját két kezével varázsol paradicsomot, akkor elkezdtem megérteni nagypapámat, aki imádta a kertjét. Hogy másoknak is tudjak segíteni, tavaly írtam egy cikksorozatot, melyet idén is közreadok, kiegészítve praktikus kerti tanácsokkal, tapasztalatokkal azoknak, akik bio-kertészkedésben is gondolkoznak.

Sorozatom cikkeit mindig aktuális időben teszem ki, így neked nem kell észben tartanod, hogy mikor minek van itt az ideje.

Sokunknak megadatott, hogy kisebb vagy nagyobb méretű kertet művelhetünk, de többen közülünk nem tudják, hogy mikor mit vethetünk, szüretelhetünk, szaporíthatunk. Néhányan felesleggel küszködnek, vannak akik próbálgatják szárnyaikat, és olyanok is akadnak, akiknek munkájukból, egyéb elfoglaltságukból fakadóan nincs sok ideje egy veteményes fenntartására, vagy díszkert ápolására. Ha már nem egy panelház sokadik emeletén élünk bezárva, használjuk ki, hogy van kertünk.

Nem kíván a szép díszkert napi több órát, nem kíván egy kis veteményes drága permetszereket és méregdrága eszközöket. Válassza ki mindenki a saját idejének, pénztárcájának, ízlésének megfelelő növényeket és éljen a vidék adta lehetőséggel.

Kerti sorozatomban az első lépésekhez szeretnék lökést adni, illetve a meglévő ismereteket feleleveníteni. Osszuk meg egymással a tapasztalatainkat, magjainkat, palántáinkat, tegyük szebbé környezetünket, hasznosítsuk földünket.

Magok, termények cseréjét, tapasztalataid, kérdéseid felteheted <<ITT>>.