Megfelelő időpont?

Pénz, lakás, munka? Mi a tökéletes sorrend, hogy valaki gyermeket vállaljon? Sokan olyan dolgokhoz kötik a gyerekvállalást, melyek mulandók, változók, ám aki ilyen dolgokhoz köti, még magának sem vallja be, hogy nem készült fel egy gyerekre. Tökéletes időpont nincs, az egyénnek kell azt kell mérlegelnie, hogy képes-e az életét teljesen feladni, szinte mindent elölről kezdeni.

Nézzük csak a munkahelyet, a karriert. Ha egy biztos munkahelyről megy el szülni a kismama, bizony egy ideig otthon lesz a babával, és a mai munkaerőpiacon gyorsan pótolható bárki. Ám ha fix helye van, és vissza is várják, hosszú idő az az 1-2 év. Lemarad a többiekhez képest, ha nem képzi folyamatosan magát. Ezen 1-2 év alatt megjárja a pokoltól a mennyekig az utat. Megtudja milyen érzés mindenen kívül élni, amikor ő, mint anya csak másodrangú és a rokonok, barátok szemében csak a baba számít, megtudja, hogy milyen amikor valakit úgy kínvallatnak, hogy fél óránként ébresztik. Az esték néha inkább hasonlítanak rémálomra, mint a pihenés csodás időszakára. A napok monotonitását enyhítik a gyerek meglepetései. Hol itt egy büfi, hol ott egy túlcsordult pelus. Vége a kettesben eltöltött napoknak, estéknek. A gyermektelen barátok idővel lemorzsolódnak, az anya gyermekével tölti a napot, azokat a napokat melyek szinte ugyanúgy zajlanak.

Ám aki észreveszi a napok apró csodáit, aki szemmel kíséri gyermeke fejlődését, az hihetetlen élmény részese lehet. Már maga a fogantatás, a szülés is egy fantasztikus csoda, de ami igazán érdekes, az a kisgyermek fejlődése, ahogy megtalálja az összefüggéseket, ahogy maga rájön dolgokra (amiket nem szabad „édes” segédeszközökkel gyorsítani, mert mindennek megvan a maga ideje és böjtje).

A szüléssel egyben Anya is születik. Anya aki nem teljesen azonos azzal a nővel aki előtte volt. Sokakat már maga a terhesség is megváltoztat, ám a szülés biztos. Megszűnik az ÉN, mert már felelősséggel tartozik másért, egy apró kis csöppségért akiről gondoskodni kell, mert egyedül nem élné túl a másnapot. Ez az amibe bele kell gondolni annak a nőnek aki gyereket akar. Azt kell átgondolnia, hogy fel van-e készülve arra, hogy az élete gyökeresen megváltozik, hogy hátralevő élete minden napján aggódni fog valakiért. Valakiért akit előbb óv, nevel, tanít  és később erején felül anyagilag is támogat, hogy neki jobb legyen. Mindezért pedig nem kap mást, csak mosolyt, puszikat és hatalmas öleléseket ám mégis kifizetődő anyának lenni. :)

Tehát ne a pénzt gyűjtse, ne a fix csillogó lakást tűzze ki célul és ne a tökéletes munkára várjon aki gyereket szeretne, hanem a belsőleg érjen meg a feladatra, a gondolatra, hogy feladja-e azt a nőt aki addig volt és felépít egy újat? Van-e ereje hozzá? Ezeket gondolja át és vállalja a kis csodát aki megváltoztatja az életét örökre.