Szép
hagyomány a gesztenyekaparás. Ócsán kevesen élnek vele, mert sokat kell
vele dolgozni és megégethetik magukat. Viszont sokkal többen szeretik a
tüzes gesztenyét, mint ahányan kaparnak, de a szemfüleseknek mindig
jut. Nem érdekli őket mennyit fáradozott, mennyit áldozott az, aki
kapart, csak a saját boldogulásuk érdekli.
Aki
pedig kikaparta másnak a tüzes gesztenyét, az többnyire fáradtan
legyint csak egyet. Hiszen amíg ő csendben kapargatott, addig más
hangosan károgott. A hang pedig jobban terjed, mint a csendes dolgos
munka híre. Így az ócsaiak, kezet ráznak a károgóval, a koszos kezű,
fáradt embert meg a porban hagyják, hisz gondolják onnan jött.
Ha
érted kedves olvasó miről írtam valószínű te is kapartál, ha
felháborodsz, akkor elvettél. Ha nem érted akkor vigyázz, ne rázz kezet a
károgókkal, mert Te is a porban végezheted!
Ha kíváncsi vagy hogy juthatsz tüzes gesztenyéhez más módon, íme a recept:
- Végy annyi gesztenyét amennyit meg tudsz enni.
- Bugyoláld be nedves rongyba pár órára.
- Éles késsel vágj X-et mindegyik közepébe (szép nagyot).
- Tedd sütőlapra, spricceld meg vízzel, majd fedd le alufóliával.
- 220fokon süsd 15-20percig majd, fólia nélkül 5-10percig.
- Frissen melegen a finom, de vigyázz meg ne égesd magad, mert meg fogod tudni, hogy fáj másoknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése