Na, ez az én egyik vesszőparipám. Nem értem, hogy egyes embereknek miért esik nehezére köszönni. Elég csak körülnéznünk, mindig a másik várja el, hogy előre köszönjünk. Már rég feledésbe merült, hogy ki kinek, mikor hogy köszön?
Én anno úgy tanultam, hogy érkező az ott levőnek, távozó a maradónak köszön előre. Fiatal az idősnek, férfi a nőnek, persze aztán vannak a variációk. Én úgy tanítom a gyerekeimet, hogy mindig köszönjenek mindenkinek, ha megyünk, ha jövünk. Remélem ragad rájuk valami és az ő világukban már csak intelligens emberek lesznek akiknek alap a köszönés (nincsennek illúzióim az ő korosztályukkal kapcsolatban). Szerintem most is alapnak kéne lennie és nem nosztalgikusan kellene rá gondolni. Nem tudom ki mit tapasztal a környezetében, De az emberek elsumákolják. Vagy ilyen sumák világban élünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése