Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy csak mi vagyunk a hülyék? A mi mércéink magasak? Vagy a társadalom nagyobbik része süllyed egyre mélyebbre a sötétségbe és nem foglalkozik semmivel amit esetleg tanult, vagy éppen hogy nem változott semmi, csak mi akarunk kitörni ebből a nagyon kifordított világból.
Nem kell itt semmi extrára gondolni. Elég az, ha az emberek nem úgy mennek el egymás mellett, hogy átnéznek egymáson, hogy semmibe veszik egymást. Ezt hagyjuk meg a "nagyfőnökök" kiváltságának.
Ne mondja nekem senki, hogy jó így élni, hogy isszák a "bárgyúdoboz" minden képét-hangját, aztán rohannak megvenni maguknak meg a gyereknek és ettől jól érzik magukat a következő reklámig.
Nem hiszem, hogy mindenkiből kihalt a kedvesség a segíteni akarás. Élnek egymás mellett a városban, vidéken és sehol sem jobb a helyzet. Már rég nincs a vidéknek sem bája. A közöny, a nemtörődömség, a fapofa mindenhová begyűrűzött.
Emlékszem gyerekkoromból mennyire más volt amikor mentünk a kútra vízért vagy a piacra és jó időbe telt mire visszaértünk, mert szóba elegyedtünk mindenkivel akivel találkoztunk (majdnem mindenkivel, de ez gyerekként másként nézett ki, mert várt a játék ). Aztán amikor serdültem már kissé zavart, hogy mindenki köszönget és a buszon sem hagynak nyugalmat, mert magamba akartam fordulni, de nem hagytak. Aztán mikor a fővárosba jártam iskolába és hazajártam újra élveztem azt a nyitottságot, hogy bárhová néztem mosolyogtak az emberek és a buszon szóba elegyedtek velem. Ma már hiába megyek haza vagy bárhová az országban mindenhol azokat a savanyú arcokat látom. Talán, ha elmennék egy nyugdíjas klubba ott látnék őszinte nosztalgikus mosolyt.
De nagyon elkanyarodtam az alap témától. Szóval mivel többször halljuk, hogy nem csak mi vagyunk "régimódiak" ez erőt ad. Keressük azokat az embereket akinek a régi dolgok még számítanak valamit, vagy azokat akik nem tudják miről szövegeltem, de nyitottak, kíváncsiak és esetleg követik bejegyzéseinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése