Előkészít. De ki? Mire?

Óvoda előkészítő, a minap találkoztam ezzel a kifejezéssel és rácsodálkoztam. A mi időnkben még csak egyetemi felvételi felkészítő volt, meg egy erősebb középiskolába való bekerüléshez magántanár zárkóztatta fel a diákot. De ma már van mindenféle előkészítő, csak úgy hemzseg, az internet az érettségi előkészítőtől az óvodai előkészítőig.

Már az is szomorú, hogy az iskola nem készít fel az érettségire, hogy ezért a szülőnek külön kell fizetnie. Bár egy egyszerű középiskolából emelt szintű érettségit tenni tény, hogy nem egyszerű, ahhoz kivételes szorgalom szükségeltetik.

A középiskolai felvételi előkészítőt indokolja, a mai általános iskolai oktatás színvonala, ahol nem a legjobb tanulóhoz állítják be a mércét, hanem a leggyengébbhez, így egy vidéki iskolából jobb középiskolába bekerülni nagy teljesítmény vagy pénz kérdése, amit a szülő fizet meg, amikor előkészítőre, magántanárhoz járatja gyermekét.

De, hogy tovább menjek, van általános iskolai előkészítő is. Ennek talán az lehet az oka, hogy a mai szabályozás szerint nem az óvodának kell felkészítenie a gyermeket az iskolára, hanem az iskolának kell alkalmazkodnia a gyermek képességeihez. Tehát vidékiek ismét előnyben. Talán ennek az előkészítőnek lenne a legtöbb értelme, mert ha minden gyermek felkészülten menne tovább, akkor nem érné akkora hátrány őket mások felkészületlensége, lemaradása miatt.

De ami a legmeglepőbb számomra az óvodai előkészítő. Mit kell egy óvodába előkészíteni egy 3-4 éves gyereken? Nincs felvételi, nincs teljesítménykényszer. Nem a szülőnek kellene az óvodára felkészítenie gyermekét azzal, hogy foglalkozik vele? Hol tudja egy tanfolyam, foglalkozás reprodukálni az óvodai menetrendet? Mert maximum ez az, amit meg kell szoknia, de ezt is megszoktathatja vele a szülő, ha kiskorától egy kialakított rendszer szerint neveli. A gyerekek amúgy is igénylik a rendszert, a dolgok egymás utánisága ad keretet és biztonságot a napjuknak. A szülő dolga, hogy biztosítsa neki ezt a biztonságérzetet, hogy megkönnyítse neki az óvodába való beszokást. De ha a szülő nincs felkészülve, hogy egy szem csemetéjét elengedje, ha nem bízik a pedagógusban, ha korábban csak körülötte forgott a világ, bizony sírásokkal tarkított lesz az első néhány nap, hét, rosszabb esetben hónap.

Hogy mit tehet a szülő azért, hogy gyermeke felkészülten menjen óvodába? (Figyelem, a dőlt betűvel kiemelt részek kimondottan kisgyermekes szülőknek szólnak.)

Tanítsa meg köszönni, kérni, megköszönni. Tanítsa meg arra, hogy nem csak ő létezik egyedül, nem körülötte forog a világ. (Ez nehéz lesz a kis kedvenceknek, de inkább otthon hisztizzen a változásokért, mint az óvodában. Nem igaz? Persze nem máról holnapra kell átállni.)

A szülő tanítsa meg kanállal, villával enni. Mutassa meg neki, hogy mi az a pohár, tegye el a cumisüveget, a cumit. (Hihetetlen, hogy hány gyerek nincs tisztában az evőeszközök használatával és itt nem a marokra fogott kanálra gondolok, a cumikról nem is beszélve, mely káros a gyermek fogának és beszédében is visszaveti.)

Vezesse rá az öltözködés, vetkőzés apró csínjára-bínjára. Tanítsa meg, hogy mi a teendő wc-zés után, mutassa meg neki hogyan kell arcot, fogat mosni. (Az a gyerek, aki az óvodában vesz először a kezébe fogkefét az csak rágcsálja, mint az egy éves kisbabák, és ott bizony nagyon árulkodó a szülő nemtörődömsége.)

Ha az alapokkal rendben van a szülő, akkor a következő pont a napirend.

Alakítson ki napirendet a gyermeke számára, ha az eddig nem volt, vagy a meglévőt igazítsa az óvodai napirendhez. Ez településünkön a következő (de a többi óvoda napirendje is hasonló):

6:00-9:00 gyülekező (8:30 reggeli)

9:00-9:30 tízórai (gyümölcs)

9:30-10:00 délelőtti foglalkozás

10:00-11:45 játék (udvar, séta)

11:45-13:00 ebéd, lefekvés

13:00-14:30 délutáni alvás vagy csendes pihenő

14:30-16:00 uzsonna, délutáni játék

16:00-17:00 ügyelet

Ajánlott a napirendet nem nyáron az óvodakezdés utolsó heteiben elkezdeni, mert a gyermek összefüggésbe hoz minden változást maga körül, és az esetlegesen nem tetsző dolgok a pedagógusokon csapódnak le, ráadásul ez az óvoda elleni heves tiltakozással párosulhat.

Az a legcélravezetőbb, ha eddig nem volt napirendünk, hogy apró lépésekkel kezdünk hozzá. A kialakult napirendet pedig apránként igazítjuk az óvodaihoz. tehát ha eddig nem aludt ebéd után, akkor ne várjuk, hogy egyik napról a másikra aludni fog, de szabjunk neki határokat, hogy addig a szobájában marad. Egy idő után aludni fog, vagy legalábbis lazítani, így a többieket sem fogja zavarni az óvodában és a szülő sem kényszerül elvinni ebéd után, mert egyébként zavarná társait.

Délelőttönként üljünk le vele fél órára játszani. Ez lehet bármi, nem kell, hogy ráerőltessük azt, amit nem akar. Ha asztalhoz akarunk vele ülni, hívjuk játékosan, daloljunk neki, vagy tegyünk be gyerekzenét, ezzel egy idő után összefüggésbe hozza a kézműveskedést. Ismertessük meg a gyurmával, ceruzával, filctollal, zsírkrétával, festékkel. ( A mai foglalkozások árából szinte hetente lehet újat venni.) Tanítsuk meg az olló használatára. Nyomtassunk ki neki színezőt az internetről, ha nem tudunk rajzolni. Engedjük őket alkotni, a sétákon, kertben gyűjtött tárgyakkal, terményekkel.

Ha már ezt a két napirendi pontot betartjuk és az ebédet dél és fél egy közé igazítjuk más teendőnk nincs. A többi már csak extra, hogy ha mesélünk neki az aktuális ünnepekről, ha főzés, fürdés közben dalolunk, mondókázunk neki. Ha bevonjuk azokba a dolgokba, amiket mi csinálunk, ha nem játékkal, hanem figyelemmel látjuk el (nem túlzott figyelemmel), ha hagyjuk őt kibontakozni.

Nagyon könnyen fel lehet készíteni a gyermeket az óvodára (majd elengedni), mondhatni ez a szülő kötelessége. Ám nem várhatunk el ilyen „sokat” egy mai „elfoglalt” anyától, így aztán nemsokára jönnek majd a bölcsődei előkészítők, sőt egy idő után a születésre előkészítők magzatoknak…