Itt a tavasz?

Akárhonnan nézem itt a tavasz, legalábbis az időjárás úgy csinál mintha. Süt a nap, meleg van és a nárciszok is bújnak kifelé. csak egy a gond, hogy a kutya tapossa visszafelé. Értem én, hogy szerinte valami nincs rendben az időjárással, de ezzel a megoldással nem fogja tudni sokáig magán tartani a fáradtsággal megnövesztett bundáját, mert megtépem. 

Hogy ő is szőrös maradjon, a fejem hajszálak borítsák, és virágok is legyenek, majd amikor valóban tavasz lesz, hát cselekedni kellett. A paradicsomkarónak nevelgetett, félretett olasznádakat megvágtuk és kerítést fontunk a virágágyak köré. Mondanom sem kell, hogy kert most úgy néz ki, mintha az ősember kertépítésbe fogott volna. Vagy inkább állattartásba, mert a fehér kutya úgy néz ki a karámszerű kerítés előtt, mint a bolyhos birka. Bár cseppet sem az, mert tudja, hogy ha a kerítést lebontja, akkor szabad az út. Látom magam előtt, hogy minden este és délelőtt, beszabadulva, két lábon örömtáncot lejt a virágoskertemben és kikaparná még a mélyen bújó tulipánokat is, hogy neki nagyobb helye legyen. Mi ketten nem igazán értünk egyet abban, hogy a kert mire való. Így most van egy kis napi harc köztünk.

Szegényke ezt úgy a szívére vette, hogy világgá is ment. Vagyis úgy tett. Egyik délután szomszédunk jelezte, hogy a kapunkban bebocsátásért esedezik egy fehér ördög. Mikor kaput nyitottunk neki úgy futott befelé, mintha üldözték volna. Dehogy akart ő világgá menni, csak kislisszant a sötétben, amikor mi bejöttünk. Azóta is rendre bontja a karókat, mi meg tesszük vissza.

Most már nagyon várom a tavaszt, hogy a növénykéim túléljék a telet, mert akkor a kutya is.