Keresem önmagam

Keresem önmagam, mert elvesztettem valahol pár éve. Pontosabban nem én vesztettem el, hanem a körülöttem levőknek tűntem el, amikor a hasam növekedésnek indult.

Mindenki csak a hasam nézte, a benne növekvő kis lényről érdeklődött, én már szinte láthatatlan voltam, no nem a hasamtól. Aztán amikor megszületett a lányom, már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy eltűntem, de nem csak az ismerősök számára, hanem az egész rendszer számára is. Nem voltam már teljes jogú tagja a társadalomnak, bebizonyosodott ez amikor hitelt akartunk felvenni, vagy amikor kitaláltam mivel fogok foglalkozni a GYED lejárta után. Aki gyeden van nem tehet semmit, nem kaphat hitelt, nem dolgozhat, nem tervezhet…

Az elmúlt másfél év az útkeresés jegyében telt és ahogy közeledik ennek az időszaknak a vége, egy kicsi félsz van bennem, de annál több várakozás. Feladtam valamit szülés előtt, ami már nem vár rám. A saját lábamra kell álljak, de egyik napról a másikra jönnie kéne a bevételnek, ami tudom lehetetlen. Könnyebb dolgom is lehetne, de az elmúlt másfél évben, amikor aktívabb közösségi életet kezdtem élni, sokat tapasztaltam, tanultam tőletek, ez segítségemre lesz. Mindenki, akivel találkoztam, akivel beszéltem, akivel közelebbi kapcsolatba kerültem, tanított valamire. Már nem azt az embert keresem aki pár éve boldogan nézte a két csíkot, hanem a mai önmagam, azt az embert aki három csodás gyermek anyukája, aki megtanult kertészkedni, aki otthont varázsolt az üres falakból és most készül visszatérni a "való világba".