Annyi minden van amit nem írtam le, csak fejben mondtam el.. Annyi minden van amit elmeséltem volna, csak aztán elfeledtem. Nem volt időm, nem volt kedvem. Néha kacérkodtam a gondolattal, hogy mi lenne, ha újra írnék, de nem ragadtam billentyűt. Gondolkoztam mi az ami mást is érdekel, mi az amit szívesen olvasnátok, aztán rá kellett jöjjek arra, hogy nincs olyan amit mindenki olvas, nincs olyan amivel mindenki egyet ért. Ahogy én sem értek egyet nagyon sok mindennel, úgy másnak sem kell egyet értenie velem. Nem akarok én senkinek megfelelni, csak magamnak. Így aztán írok tovább, ám nem cikkeket, csak véleményeket, gondolatokat, történéseket. Akit érdekel követ, aki kíváncsi úgy is olvassa. Hogy miről fogok írni? A mindennapjaimról. Hogy nem történik velem semmi. Valóban. Átlagos szemmel nézve az életem az elmúlt 5 évben unalmassá vált, ám ez kellett ahhoz, hogy megtapasztaljak dolgokat amiket korábban nem. Hogy letisztuljon bennem valami ami zavaros volt. Hogy legyen merszem leírni azt, amit gondolok. Hogy legyen merszem másnak lenni, ami más szemmel persze normális.
Gyere kövess az én nem normális normális világomba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése