Egy kis szünet

Ismét itt. Igazoltan voltam távol, mert máson dolgoztam. Gondoltam felrázom településünk kis közösségét, így októbertől februárig Fonót tartottam a helyi nőknek, heti egy alkalommal. Ez amolyan kézműves klubbá nőtte ki magát, bár elsődleges szempontnak a közösségi életet, a hagyományokat tekintettem induláskor, de más tervezni és más a többség akaratához igazodni. A Fonónak vége lett, bár meglepetésemre a kötésnél elmaradoztak az emberek, pedig az volt az igazi fonó hangulat.

Utána tartottam levezetésként egy magbörzét, majd most veteményeznék, de nem lehet, mert még mindig szakad a hó. :(

Addig is mesélek. Nagy hatással volt rám a szegedi magbörze, ahol már mint látogató vettem részt. Vittem a saját kis magjaimat zacskózva, feliratozva, és elcseréltem annyi, de annyi mindenre, pedig szinte csak virágmagokat vittem.

A teljesség igénye nélkül:

-kocsolai paprika

-kápia paprika

-erdélyi rózsaszín paradicsom

-martonvásári sárga paradicsom

-szárítani való principe borghese paradicsom

-eperkukorica

-sárga pattogatnivaló kukorica

-homoki bab

-feketekömény

-édeskömény

-muskotályos zsálya

-rukola

-metélő fokhagyma

-kisvárdai napraforgó

-sáfrányos szeklice

-ciklámen tátika

-éjkék hajnalka

Édesapám hozott a családi repertoárból évek óta vetett kukorica, paprika, paradicsom magot.

Tetszenek az ilyen kezdeményezések, ilyenkor újra van hitem, hogy másként is lehet, hogy visszafordítható az ahová a világ tart.