2013. november 17., vasárnap

3 éves férfi



Csoda történt! A minap lefektettem ebéd után egy közel három éves kisfiút, és amikor felkelt férfias hangon szólt hozzám. Akkorára kerekedett a szemem. Arcomhoz kaptam, de a ráncaim nem szaporodtak meg. Kifutottam a fürdőbe és ránézésre megállapítottam, hogy az ősz hajszálaim száma is megegyezik a két órával korábbival. Megnyugodtam. Nem én öregedtem meg. Nem tudom mi történt a gyerekkel a szobában, merre járt, mit szedett, de nem csak a hangja változott meg, hanem a viselkedése is. Követelőzőbb lett (naná, hogy csoki), mindent letagadott (még azt is, hogy ő nem ő, hanem egy kutya). Mondogattam én már korábban is neki, hogy „Tekutyapára!”, de úgy látszik ebből a kutya maradt meg és komolyan vette. Csak azon járt az agyam, hogy hogyan csinálom én ezt vissza? De nem én lennék, ha nem oldottam volna meg ezt is. Mondtam neki, hogy a kutyák nem ehetnek csokit. Szerintetek mivé vált gyorsan? :)
Aztán este amikor a köhögésére szirupot adtam, úgy csapta le a poharat az asztalra, mint a kocsmában a stampedlis poharat szokás, mikor kiürül. És mindez még nem volt elég, mert hozzátette totál határozott hangon, visszautasítást nem tűrő hangon, hogy „Kérek még!”. Azonnal bevillant egy régi reklám, amikor a macsó faszi csak zabálni megy a csajhoz, az meg jó szőke módjára csak vigyorog ki a fejéből, és adja a kaját az említett két szavas felszólításra. Valahogy nem komáztam azt a reklámot, pedig az alapötlet jó volt. Szóval az én kis háromévesem simán verte a reklám főhősét, na meg a tesóit is. Mert amióta „mutál” azóta, mintha bátrabb lenne, kicsit több gebaszt is csinál, pl. széttöri a tesója lego pisztolyát, de ha az ezért megkergeti, akkor persze fut, hogy mentsem meg. Na meg, ha bibis lesz az ujja azt is meg kell puszilni, de ez maradandó férfiszokás. Mármint nem a bibi puszilgatás, hanem az a bolhából elefánt dolog. Feltűnt már nektek is, hogy a férfiak milyen puhányok tudnak néha lenni?  Ha betegek simán ráraknak még egy lapáttal. Csak azt nem értem, hogy miért nem szólnak, hogy „Figyi, most nosztalgiáznék. Légy te az anyukám!”. Na, nekem sem kéne több, úgy elfenekelném, hogy egyből meggyógyulna. Hmm, lehet, hogy ezért nem mondják? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése