Megint dokinál jártam. Ebből egyenesen következik, hogy kibuktam ismét. Az hagyján, hogy megint időpontra mentem és egy órát vártam, hogy egy idő után az ajtóban kellett toporogjak, nehogy újabb ember rántsanak be elém soron kívül, de hogy két kérdés után felírják az alkalmazható legerősebb gyógyszert, hát ettől hanyatt dobtam magam.
Se egy vizsgálat, se egy vérvétel, se egy mélyreható szokáselemzés, se egy kávé (no jó ez nem kell), de azért minimum elvárnám, hogy egy olyan vizsgálat (bocsi tracsparti, mert vizsgálatról itt szó nem volt) amire másfél hónapot vártam ne 5perc alatt, egy gyógyszer nevével záruljon.
Így jól kipufogtam magam és alig vártam, hogy a számítógép elé keveredjek. Jól utánaolvastam a dolgoknak és eldöntöttem, hogy akkor megpróbálom magam alternatív módon kigyógyítani abból amiből gondolom, hogy bajom van. Később meg majd visszamegyek a háziorvosomhoz és jól kipanaszkodom magam a mai szakorvosi rendelésekről. Igen, lehet támadni, hogy akkor minek mentem orvoshoz, hát talán azért mert hittem benne, hogy segítenek, és nem leráznak. Igen, lehet kövezni, hogy ha nem szedem be amit felírnak akkor beteg maradok. Nos, amíg nekem egy orvos nem a kiváltó okot akarja gyógyítani, hanem a tüneteket elnyomni addig nekem ő nem gyógyító orvos, hanem egy két lábon járó receptfüzet. Én nem gyógyszerért mentem, hanem gyógyításért, s ha kivizsgált és biztos abban, hogy mi a bajom, és nincs más akkor beszedem a gyógyszert.
De az én esetem nem egyedi. Sajnos úgy működik a gyógyítás, hogy megszüntetjük a tüneteket a kedves páciens pénzéből, mert nincs pénz az egészségügyben vizsgálatokra. Az meg, hogy a beteg szervezete mennyi gyógyszert nyel be kit érdekel? Egyéni probléma.
Még tizenévesként benyaltam a fél patikát, mert azt sem tudták mi a bajom, csak állandó torokfájásom és fáradtságom volt. Kéthetente keneteket vettek a torkomról és mindig más-más gyógyszert szedtem, fújtam. Aztán egyszer csak elmúlt. Mikor kérdeztem az SZTK-ban a doktornőt mi volt, mitől múlt el azt mondta nem tudja örüljek neki, hogy nem kimutatható a kórokozó. Hát erről ennyit, sajnos az akkori orvosi könyvek a házi könyvtár polcán,nem adtak semmi választ, így azóta sem tudom mi robbantotta le 17 évesen a szervezetem úgy, hogy egy lépcsőn is alig bírtam felmenni és azon a nyáron a fagyi is kimaradt.
De itt egy frissebb eset. Férj tavaly év elején elment orvoshoz, mert nem múló köhögése volt. Hát mi volt erre a megoldás? Olyan gyógyszereket kapott egy allergia vizsgálat után, amiket erős asztmások kapnak. Nos, mivel az allergiáját bizonyították, így azt a gyógyszert beszedte, a többit több tízezer forintért ki sem váltotta, és azóta sincs baja. Akkor miért terhelte volna a szervezetét és a pénztárcáját? Így akarta az orvos a gyógyult statisztikát hozni, hogy beszedet vele mindent és akkor valamelyiktől majd elmúlik neki?
Vagy a Húgom esete aki hasonló tünetekkel ment el dokihoz és ugyanez volt a protokoll, de még egy allergiavizsgálatot sem csináltak neki. Szegény meg beszedte az összeset és két hét után szépen lecsökkentették, majd megszüntették az adagját. Meggyógyult? Meg. Mi volt a baja? Nem mindegy?
Nos, én sem tudom mi a bajom, de amíg nem vagyok halálomon addig szakorvoshoz nem megyek többet, mert a stressz csak ront az állapotomon. :) Utána pedig inkább kifizetem egy magánorvosnak a vizsgálat díját, és megtudom mi a bajom és csak azt szedem be amit kell. Úgy látszik ma már mindent a pénz ural.
Szerencsére Dr. Google tanácsai a havidíjban benne foglaltatnak. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése