Mi leszel, ha nagy leszel? /Hangos gondolatok/

Hányszor, de hányszor, tették fel nekünk ezt a kérdést a felnőttek, amikor kicsik voltunk? Megmondom őszintén, már nem emlékszem mit válaszoltam erre a kérdésre. De egy biztos, én még nyolcadikban sem tudtam igazán mi szeretnék lenni.

Bezzeg a lányom. A minap mondja nekünk, hogy ő már tudja mi lesz, ha nagy lesz. Néztünk rá nagy szemekkel, hogy vajon mi? Tündér? Királylány? De nem. A válasz meglepett. Ő bizony fotós-festő lesz, és mindezt olyan határozottsággal adta elő, hogy el is hittük. Még azért megkérdeztük, hogy mit csinál az a fotós-festő és elmondta, hogy hogyan fog fényképekkel egybekombinált festményeket festeni. Leesett az állam, hogy már az 5 és fél éves lányom is tudja mi szeretne lenni, én meg itt vagyok 35 évesen és meg vagyok lőve, hogy mi legyek, ha nagy leszek. De basszus, már nagy vagyok!!!

Hát akkor ezért vagyok én nagy bajban. De mit csináljak, ha annyi mindent szeretek csinálni, hogy nem tudok dönteni. Hogy miért kéne dönteni?

Mert tanult szakmám, melyben soha nem dolgoztam, ma már a kínaiak végzik (na, jó az egyszerűbbik felét, de ez a dolgokon nem változtat). Arra a fajta munkára, amit szülés előtt végeztem, ma már munkanélküli tömegdiplomásokat vesznek fel. A szülés előtti munkahelyem becsődölt, én meg itt állok 3 gyerekkel. Ok, ülök és nincs nálam egy gyerek sem, mert kettő oviban egy meg alszik. Bele akartok még valamibe kötni? :)

Szóval ott tartottunk, hogy mit szeretnék csinálni? Annyi mindent szeretek most, amit nem gondoltam volna 15-20 éve.

Például szeretek kertészkedni, 15 éve még virágot sem locsoltam rendesen, most meg bio kertészkedek, és kertet tervezek magamnak.De nem akarom megtanulni a vegyszerezés a nagyipari gazdálkodás retteneteit, így ez a pálya kilőve.

Szeretek sütni-főzni, de csak a családnak, barátoknak, ráadásul ezt is mindenféle ipari vackoktól mentesen, így ez a szakmacsoport is kilőve.

Szeretek másoknak segíteni, de csak azoknak akik közel állnak hozzám, mert a többség a most "divatos" módon csak kihasznál. Így a szociális érzékenységre épülő pálya is zsákutca.

Akkor inkább gyerekekkel foglalkozzak, mert ők még szinték? Nos, gyerekből elég három, na meg ők az etalon, (ki más lenne?). Így bárki más gyerekétől meg a szüleiktől is a falra mászok. Hát a pedagógusi pálya is kiesett.

A vértől rosszul vagyok, a gyerekek minden mozdulatában látom a lehetséges veszélyeket és az ezzel járó húsos részeket, csontokat és hálát adok minden percért, hogy egyben maradtak, szóval ne küldjetek egészségügyi pályára sem.

Szeretek kreatívkodni, de csak a lányommal, apróságok terén, és rajzolni sem tudok csak a fejben, mert a ceruza sehogy sem akar úgy viselkedni ahogy én azt szeretném, meg hát nem vagyok egy bohém művészlélek. Túlságosan a földön állok. De nem gyökerezett le a lábam, mert néha elrugaszkodok. A fantáziám szárnyal amikor tervezek, szervezek, de valahogy az anyagi források hiányoznak azoknál akikkel megosztom az ötleteim. Bár az is igaz, hogy még nem kopogtam be egy hivatalos ajtón sem, hogy "Helló, szia! Van egy tuti ötletem!", meg hát elmesélem aztán "Köszi nem kérjük, nincs rá forrás." szöveggel elküldenek, én meg nézzem, hogy fél év múlva azzal tarolnak? Valahogy ez sem pálya, blikkre meg senki nem fizet, hogy "Gyere, kipróbálunk!".

A szárnyalásból úgy alakult, hogy új hobbim lett, a szórólap- és plakáttervezés. Eredetileg az igénytelenséget céloztam meg, egy kicsit fricskázni akartam, de rá kellett jönnöm, hogy szeretem ezt csinálni (a fricskázást is :) ). Csak ezzel is az a baj, mint a rajzolással, hogy a fejemben jobb a vázlat, mint amit összehozok. E téren még lenne mit fejlődni.

Lehet hülyének tartotok, de szeretek a káoszból rendet csinálni. Legyen az egy cégnél a mindennapok kusza rendszere vagy egy halom akta virtuálisan, vagy  valójában, de látni ahogy valami letisztul, rendeződik az nyugalommal tölt el. Nem, nem szeretek takarítani, ez más.

Perverz szerelem köt a napirendhez, a rendezettséghez, de az asztalom az tabu, ott mindig "alkotói rend" van. :)

Azt hiszem a nekem való állás gyakorlati, irodai, de egy kis kreatívsággal fűszerezve. Talán egy kisebb cégnél egy mindenes meló, na ez alatt nem a kávéfőzést értem, mert attól mindig kiver a víz, ha vendégek jönnek és meg kell jegyezzem ki, hogy kéri a kávét, teát. Szóval pincérnek sem vagyok jó.

És még mennyi minden van amiben nem vagyok jó, de még mindig olyan sok van amiben meg igen. Majd ha rájöttem, elmesélem nektek, hogy mi leszek, ha nagy leszek.