Tolvajtempó

Láttátok ti is? Jó kis film volt, de most se kocsi, se film nem kerül elő a témában. De itt is van izgalom.

Képzeld el, hogy hazaérsz egy fárasztó nap után, belebújnál a papucsodba, ott ahol reggel hagytad, de a lábad csak a jéghideg padlót érinti. Beléd vág a felismerés, ahogy a libabőr kiül rád, hogy eltűnt a papucsod. Amíg nincs gyakorlatod, elkezded a lakást feltúrni, miközben lábujjhegyen lépkedsz, hogy minél kevésbé taposd a fagyott kövezetet. Már-már azt képzeled, hogy valahol a hideg északon keresed a meleg lábbelidet, amikor rálépsz egy elhagyatott lego kockára felszisszensz, és erre apró kacajok kapnak szárnyra. Na, ettől magadhoz térsz és megvádolod az első manót aki az utadba került és kinevetett. Persze ő nem tud semmit, ő mondhatni ott(hon) sem volt. Kezded érezni, hogy palira vesznek, de azért hiszel neki, hisz a gyerekek mindig őszinték. Ühüm. Kimondta ezt, biztos nem volt gyereke? És tuti a lába sem fázott…

Szóval papucs. Kezded azt hinni, hogy soha nem volt, talán csak álmodtad, de nem tudod elfeledni azt a szikrát amit az édes kis gyermeked szemében láttál. Azt az  „én jól átvágtalak” csillanást. Hát nyakon csíped és nekiszegezed a kérdést. Ő persze tagad, majd mégis nagy vigyorral közli, hogy „Becsaptalak!” és elrohan, te utána. De ő olyan ügyesen lavírozik a lego kocák között, hogy te alig éred utol. Csodálkozol, hogy miért a kamrába megy, hiszen onnan nincs visszaút. Elkaptad! Erre ő kiadja a már (majdnem) mindenhol keresett papucsod. Olyan szépen néz rád, hogy te azt is elfeleded, hogy két lábujjad fagyott le miatta.

Megölelitek egymást, és holnap kezdődik minden elölről... :)